Film/sorozat ajánlóm 3.

Az általam bemutatott filmek vagy sorozatok egy-egy elemét fogom kiemelni vagy épp a nagyobb ívű mondanivalóra fogok koncentrálni, melyeket accesses  , bach-virágeszenciás konzulensi (BFRP) vagy thetás szemmel vettem észre. Lehet, hogy neked nem fog mondani semmit vagy épp idegesítőnek fogod találni, akkor kérlek ne nézd tovább, válassz mást! Nem vagyunk egyformák szerencsére, mindenkinek más tetszik ?

 

No. 11.

Ismered a dalt: 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás… Hányszor érezzük terhesnek, ha a munka több, mint nyolc óra vagy hányszor gondoljuk, hogy már megint nem tudtam, csak 6-7 órát aludni.
Sokszor érzékelem azt, hogy mennyire másként állok a dolgokhoz, különösképpen az “időbeosztáshoz”. Nem csak az alvást illetően, hanem a munkaidő nálam már teljesen más. Nem csak a mostani munkám kapcsán, hanem számomra a nyaralás sem jelent teljes “offline”-t. Már van mobilunk, internet stb. és szinte állandóan elérhetőek vagyunk.
Mi van, ha ez nem baj?
Mi van, ha használhatjuk a kikapcsoló vagy legalább a némító gombot, ha egy kis szünet kell?
Mi van, ha nekünk sokkal kényelmesebb, ha nem csak 8-16 óra között dolgozunk, hanem ügyintézünk máskor is, amikor épp időnk van rá és dolgozunk máskor is, amikor összeszedettebbek vagyunk? Képesek vagyunk nem olyan sarkosan kezelni a dolgokat?
Ha képesek vagyunk rugalmasan kezelni az életünket, az időt, ha a rég bevált struktúrákhoz nem ragaszkodunk és ránézünk, mi az, ami nekünk, a családunknak, a munkánknak leginkább megfelel most, még akkor is, ha mások szerint ez nem normális, nekünk mégis könnyedséget hoz, akkor mi mindent csinálhatnánk másként?
Ha azoknak a szempontoknak szeretnénk megfelelni, hogy mások szerint mi a normális, attól vajon tényleg könnyedebb lesz az életünk vagy újabb megfelelési pontokat “kényszerítünk” magunkra az amúgy is komplikált életünkbe?
Nézz rá, mivel lehet könnyedséged, amit eddig olyasminek tartottál, ami bosszantott. Ha új szemszögből nézel rá az életedre, akkor mi lehet az “új normális”, ami mindenkinek könnyedebb lehet és működő, nem pedig a megfelelni vágyásról szól?

A fenti sorokat a Wonder Woman film (2017) egyik jelenete inspirálta:

balesetet szenvedett amerikai katonát ment meg Wonder Woman és családja. A férfi épp egy fürdőből száll ki Themüszkirán, az amazonok szigetén, amikor Wonder Woman (WW) meglátja a karóráját és kérdést tesz fel az ismeretlen tárgyról.
“- Az mi? – WW
– Ez egy óra. – Steve Trevor katona
– Óra? – WW
– Igen, óra. Az időt mutatja. Az apám adta nekem. Előtte ő használta és most az enyém. Nagy szó, hogy még működik. – ST
– Mire való? – WW
– Mutatja, hogy hány óra. Hogy tudjam mikor kell felkelnem, ennem… -ST
Ez a kis tárgy mondja meg, hogy mikor mit csinálj?– WW” ?

 

 

No. 12.

A tehenek, a fürdés és az Asperger-szindróma. De mi közük egymáshoz? Hát Temple Grandin (amerikai életrajzi dráma, 103 perc, 2010).
Már megint egy film, amit nem tudok szó nélkül hagyni. Csak ültem és ámultam, hogy tényleg az életünk minden pillanatában ott a lehetőség arra, hogy meglássunk valami mást, válasszunk valami mást, mint eddig. És vannak, akik ezt kitartóan és másokat is megihletően teszik – és még filmet is készítenek róluk (nem csak a világvégéről?).
Dr. Temple Grandin professzor az állattartást segítő eszközök kifejlesztésével szerezte hírnevét. Kevesen tudják, hogy Grandin az autizmus egyik formájában, Asperger-szindrómában szenved. Hároméves volt, amikor az autizmust diagnosztizálták nála. Az orvosok azt javasolták az anyjának, hogy adja intézetbe. Ám ő inkább nevelőt fogadott, aki fáradságos munkával elérte, hogy Temple beszélni és írni kezdjen. Miközben a középiskolában a diákok gúnyolódásának céltáblája lett, néhány tanára rájött, hogy a lányt érdeklik az állatok. Az egyetemen pszichológiát és zoológiát tanult, majd ledoktorált, és a nagyüzemi állattartás szakértője lett.
Temple rájött valamire, amire szerintem már nagyon is itt lenne az ideje, hogy sok-sok területén az életben ránézzünk.
? Mi más lehetséges azon kívül, ahogy eddig csináltuk?
? Tényleg csak ennyi választásunk van?
? Létezik nyertes-nyertes helyzet is?
? Lehetséges lenne, hogy van egy nagyszerűbb módja valaminek, ahol mindenki nyer?
Temple Grandin a szarvasmarhák viselkedését vizsgálva rájött, hogyan lehetne a teheneket megfürdetni anélkül, hogy hetente párat agyontapossanak a többiek fürdetés közben. Hogyan? Hát csak figyelni kell, mire reagálnak a tehenek, hogyan működnek és akkor ki lehet alakítani egy olyan fürdetőt, ahol szépen, békésen átsétálnak az állatok a fürdetőn anélkül, hogy ebbe bele kéne halnia bárkinek is. … Mi? Hogy lehet valami ellenállás nélkül is csinálni? Hogy a másiknak is megfelelő legyen és ne legyen szükség erőszakra? Csak egy kis értő figyelemre van szükség…
Ami számomra üzenet értékű a filmben, az az, hogy:
  • egy olyan ember képes nyertes-nyertes pozíciót létrehozni, aki elvileg “nem olyan, mint mások”, Asperger-szindrómás… akit csúfolnak, akivel a társadalom nem tud mit kezdeni az oktatás hagyományos formájában (sem) – csak nagyon halkan kérdezem meg, hogy biztosan ő az, aki nem jól működik?
  • egy ember észrevette, hogy az állattartás is lehet “humánus” úgy, hogy közben a gazda is jól jár – mert Temple szemében ez is fontos szempont volt! – és mennyi gúnyolták, hogy “hülye”…
  • ha figyelünk, ha jelen vagyunk, akkor mindig megvan a lehetőség egy nagyszerűbb dolog létrehozására.
  • Ahogy Gary M Douglas, az Access Consciousness® alapítójának egyik telecall címe mondja: Never Give up, never give in, never quit – és Temple nem adta fel, bár százszor elutasították, kinevették, megalázták (és nem csak gyerekek!!).
Az Access Consciousness®ben több könyv és kurzus foglalkozik a ADHDs, OCDs, autista, aspergeres stb. emberekkel. Nem a társadalomba akarják beleilleszteni őket (mert ők nem férnek bele a normálisba), hanem teljesen más szemszögből tekintenek rájuk: mások.
Ezek a (rész)képesség “zavarok” vagy eltérések(?) bár érzékelhetően mássá teszik őket az átlagtól, azt gondolom a film szépen példázza, hogy ez nem jelenti azt, hogy ne lehetnének nagyszerűek.
Ahogy Einstein mondta:
“Mindenki zseni. De ha annak alapján ítélsz meg egy halat, hogy hogyan tud fára mászni, egész életében hülyének fogja hinni magát.”
? Szóval ha más vagy, másként működsz is, mi van, ha nem vagy rossz, még ha a többiek azt is mondják?
? Hajlandó lennél-e az a másság lenni, ami valójában vagy még akkor is, ha ezt a többiek nem értik meg?
? Milyen csoda lehetsz te a másságod által, milyen hozzájárulás lehetsz te, ami nem lehetnél, ha ugyanolyan akarnál lenni, mint mindenki más?

 

 

No. 13.

Love Life 1. évad 9. epizód
Darby a főszereplő fiatal lány a harmincas éveiben és az édesanyja Claudia, aki ötven éves. Darby szerelmi szálait láthatjuk a sorozatban, a barátai életébe is belepillantva és felsejlenek Darby családi kapcsolatai is – mint például az édesanyjához fűződő viszonya. Ez utóbbiról szóló részben találtam a fent hivatkozott gyöngyszemre:
Az, ahogy egy lány megéli az anyja szeretetét, egy életre meghatározza majd, hogyan adja és fogadja a szeretetet. Ezen a napon kezdte meglátni Darby Caludiában azt, amit adni tud, ahelyett, amit nem kapott meg tőle, és ezzel megnyílt a saját szívének egy fontos szeglete.
Hát igen… ez az, amit nem vagyunk hajlandóak látni: „amit adni tud”, mert benne ragadunk abban, amit nem kapunk meg. Sokszor, a kapcsolatban résztvevők családi kötelékeitől függetlenül tapasztalom, hogy a hiány teréből működünk.
Mi az, amit:
❌ nem csinál meg a partnerünk (mert a bevásárlást bezzeg ránk hagyja),
❌ nem tesznek meg értünk (bezzeg a szülinapunkon fel sem hív a barátnőnk, mi meg felhívtuk)
❌ nem kapunk meg (ez a hálátlan kölyök még csak meg sem köszöni a pénzt),
❌ kértünk, de nem kapjuk (bezzeg a benzinpénzt nem adták meg, pedig megígérte a főnökünk) stb.
Mindegy, hogy az anyánk, apánk, párunk, gyerekeink, munkahelyünk, barátaink, országunk stb. az, akivel kapcsolatban vagyunk, sokszor a lényeg, amit nem kapunk meg. Ez a hiány, a veszteség tere, itt a fókusz ezen van. A távcsövünkkel (múltban, jelenben vagy jövőben akár), nagyítónkkal (mikro- és makrokörnyezetünkben) erre fókuszálunk, ezt keressük az életünkben! De létezik, egy másik választás is. És szándékosan írom, hogy választás! Mert ez csak választás kérdése: min van a fókuszom? Miből indulok ki:
? áldozat vagyok és a hiány határozza meg az életem VAGY
? szerencsés vagyok és meglátom mindenben az ajándékot.
Te döntesz! Semmi nem marad életünk végén belőlünk, csak kukaceledel, egy név és évszám egy kövön (jó esetben), de a felirat elkopik, az emlékek is 2-3 generáció alatt kikopnak az emberek fejéből és már név sem leszünk. Semmi nem marad…
❓ Akkor akarod-e MOST jól érzeni magadat?
❓ Számít-e az, hogy neked, itt és most milyen az életed?
❓ Hogy érzed magadat? Hogyan akarod érezni magadat?
❓ Ki dönti el, hogy örül-e a napsütésnek, örül-e egy előzékeny autósnak, aki átenged a zebrán, egy finom kávénak stb.?
Hát Te. Hajlandó lennél elköteleződni a boldogságod iránt?
Darbynak nem olyan az anyja, mint amilyet szeretne. De ha megengedi, akkor egy “rossz” anya helyett kaphat egy barátnőt…

 

 

 

No. 14.

Egyik este a Demóna c. filmet néztük meg és bizony megint új értelmet nyert valami Accesses szemmel ?
Mert Demóna (Angelina Jolie) bizony nem rossz vagy jó – Demóna a gonosz boszorkány a Csipkerózsika c. meséből. Ő csak Demóna, ahogyan mi is csak azok vagyunk, akik. Vannak “jó” és “rossz” dolgaink, tetteink, érzéseink. És mi van, ha így is szerethetőek vagyunk?
Amikor elkezdesz önmagad lenni, abbahagyod, hogy a körülötted lévő világ okozata legyél. Te vagy a vezérlőülésben és tudod, hogy bármilyen helyzet megváltoztatható.
“Ha az a varázslat lennék, ami valójában vagyok, akkor milyen másfajta valóságot választanék itt és most?” – Dr. Dain Heer
Létezz önmagadként, még akkor is, ha “szarvad” van, mint Demónának, ami félelmetes vagy nem, csak van. Így is lehetsz tündér keresztanya! ???

 

 

No. 15.

“A tudatosság mindent magában foglal és nem ítél meg semmit.” – mondja az Access Consciousness™.
Ez jutott eszembe, amikor az egyik sorozat záró epizódját néztem Szép új világ címmel. Felteszi a kérdést az egyik főszereplő:
– “Boldogok akartok lenni vagy szabadok?”.
És a válasz nem a boldogság volt… A szabadság az érzelmek szabadsága is egyben itt a filmben, amit választanak. A “szóma” (mely mitológiai jelentése a biológiai test jelentésen túl az indiai istenek eledele, amely halhatatlanná teszi őket) bódulat, mely minden nemű rossz kedvet, frusztrációt vagy feszültséget azonnal megszüntet, ha beveszed helyett választják a szabadságot, a teljes emberi létet.
A film érdekesen indul (sok-sok meztelenséggel, ez szinte már nem is hiányozhat egy “trendi” sorozatból) és a történet szövése, a változatos jelmezek, képi hatások és pörgős történések lekötik az ember figyelmét. Sokat sejtető jelenetek megfelelő helyen elvágva biztosítják, hogy már végre tudni akard, mi ez az egész. De az utolsó epizód kissé elnagyolt (és vannak részletek, amiket elfelejtenek kifejteni) és abszolút nyitva hagy kérdéseket, ami először frusztráló volt. De ahogy telt az idő, egyre több kérdést és dolgot hozott fel bennem.
Különösen az emberi érzelmi paletta teljessége iránti vágya a “boldogság bódulatában tartott” szereplők részéről jutattott eszembe dolgokat. Az életünk nem csak jó és boldog és harmonikus dolgokból áll. Az élet színes, vannak irányok, magasságok és mélységek. Nem az a kérdés, hogy tudunk-e folyamatosan az origó környékén maradni (ez elég unalmas is lenne), hanem hogy vannak-e eszközeink ahhoz, hogy az életet számunkra működővé tudjuk-e tenni?
Ezért szeretem az Accesst, mert eszközök hatalmas tárházát találtam meg benne ahhoz, hogy én magam legyek képes változtatni azon, ami zavar az életemben. És nem azt jelenti, hogy az ember felmond, elköltözik vagy kidobja, mert van, hogy a kulcs éppen önmagunk nézőpontjának, hozzáállásának a megváltoztatásában van!
Egy szempillantás alatt meg tudsz változtatni bármit, ha hajlandó vagy ránézni, hogy mi korlátozza az életedet, és hogy hol nem műkörnek a dolgok. Legyél őszinte magaddal, és meg fogod változtatni őket.
– ahogy Brendon Watt is mondja az Access egyik Minősített Facilitátora.
Ha ragaszkodunk a boldogság kereséséhez, és nem köteleződünk el ahhoz, hogy a saját életünket éljük:
  • mi jó, mi fontos igazán nekem?
  • tisztelem-e magam, hogy azt válasszam, ami működik nekem?
  • bízom-e önmagamban?
  • el tudom-e ismerni azt, ami nagyszerű bennem – vagy csak másokban látom meg?
  • tudok-e olyan megengedő lenni magammal, mint másokkal?
Ha van kedved, nézd meg a sorozatot. Az epizódok önmagukban is sok kérdést boncolgatnak, amin lehet filozofálgatni magunkban és elgondolkodhatunk azon, mi is fontos valójában nekünk. nem mondom, hogy jó vagy rossz a sorozat, mert olyan, amilyen – egyedi. De felhoz dolgokat, amiken így bezárva el lehet merengeni?
Egy kritikát olvashatsz itt a sorozatról – de ez is csak egy nézőpont, ahogy az enyém is. ?

 

 

PLUSZ 1

Régebben kaptam egy videóhoz linket egyik kedvenc pszichológusom, Dr. Máté Gábor filmjéhez (sajnos csak angolul van): A trauma bölcsessége (Wisdom of trauma)
Dr. Máté Gábor egyik könyvét több vendégemnek is ajánlottam, mert olyan rálátást ad, ami által érthető és világos lesz a test és lélek kapcsolata (A test lázadása címmel).
Mostani filmje a függőségekről fenomenális, és talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, nem csak a függőségekről szól és nem csak függőknek.
Egyik kedvenc részem 1:14 -perctől
Amikor újrakeretezzük a történteket, amikor valójában látjuk, hogy a forrás bennünk van, az felszabadító. Tudod mért? Mert amikor azt érzed, hogy ez a valaki ezt és ezt tette veled, az áldozattá tesz.
De ha látod, hogy te vagy a forrás, már erős vagy.” – Dr. Máté Gábor.
Azaz én döntöm el, hogy ami történik, azt hogyan érzékelem. Mások tettire nem lehetünk mindig hatással, de arra igen, ahogyan ezt érzékeljük. És ez sokszor kiveri a biztosítékot tapasztalataim szerint az emberekben, hogy nézhetnénk másként is a dolgokat és akkor könyedebb is lehetne az élet – és igen, akkor a dráma és trauma esetleg csökkenne. És ez új élmény lenne…
 „1) Mi (mert mind ezt csináljuk) nem arra válaszolunk/reagálunk, ami történik. Arra válaszolunk, amit érzékelünk, hogy történik. Ezt mondta Buddha: „az elménkkel teremtjük meg a világot”.
2) az összes lehetséges értelmezés közül a legrosszabbat választjuk.
3) amit mondtam, az igaz. … Ez nem az, amikor minden lehetséges változatot végig gondoltál és azt mondtad, hogy valószínűleg a D választás a jó: nem törődik velem és nem tisztel. Nem, nem ezt tetted. Az agyad automatikusan a D-hez ugrott.
– A kérdés, miért? Életedben először, amikor megbántottnak érezted magad és dühös voltál és azt érezted, hogy valaki nem törődik veled és nem tisztel … A legtöbb embernél ez régre megy vissza. A gyermekkorba. És ez a trauma. Mi nem a jelen pillanatra válaszolunk/reagálunk. A múltra válaszolunk. Szóval ki az, aki nem törődik veled és azt gondolja, hogy nem vagy méltó a tiszteletre?
– Én lennék.
– Te lennél.
– Igen.
– Hát ez a tanulás. És ez a gyógyulás szépsége. Amikor újrakeretezzük a történteket, amikor valójában látjuk, hogy a forrás bennünk van, az felszabadító. Tudod mért? Mert amikor azt érzed, hogy ez a valaki ezt és ezt tette veled, az áldozattá tesz. De ha látod, hogy te vagy a forrás, már erős vagy.” – Dr. Máté Gábor és Tim Ferriss
Milyen ismerős gondolatok: nemcsak az Access Consciousben vagy ThetaHealingben is hallok hasonlókat, de a Hagyományos Kínai Orvoslás filozófiai hátteréből is hasonló gondolatok hangzanak el… Évezredes bölcsességek, tapasztalatok ezek. Vajon mikor kezdjük el használni őket? ??
Ha van kedvetek, nézzétek meg a filmet, tényleg rendhagyó – mindenkinek, akár függő, akár nem! ?

 

 

A képek ill. a bejegyzés termékmegjelenítést tartalmaz, mely kizárólag illusztrációként szolgál. Sem az HBO sem a Netflixhez sem bármilyen más filmkészítő vállalathoz semmilyen anyagi érdek nem fűz, velük gazdasági viszony nem áll fent.

Írásomban saját véleményemet illetve tapasztalataimat és élményeimet foglalom össze, mely a különböző önismereti, önsegítő és más módszerek több, mint 22 éve tartó használatán alapul.

A web- és Facebook oldalamon található információk általános oktatási és szórakoztatási célt szolgálnak, nem helyettesítik az orvosi, szakorvosi vagy bármely egyéb szakértői tanácsadást. Ezen információkat valamint a konzultációkon ill. videókban elhangzottakat mindenki saját felelősségére és döntése alapján használhatja vagy alkalmazhatja saját életében. Egyik általam használt és ismertetett eszköz/módszer, rendszer ill. konzultációs sem irányul egészségügyi tevékenység folytatására, pszichoterápiás eljárásra, sem annak kiegészítésére, támogatására, bármely az egészségügyről szóló 1997. évi CLVI. törvényhatálya alá tartozó konvencionális van nem-konvencionális gyógyító eljárás folytatására. Nem tételezek fel és nem garantálok semmilyen fizikai, mentális, emocionális, spirituális és pénzügyi eredményt.