Nem minden rosszkedv depresszió, de elérhet ez a szomorú lelkiállapot, levert hangulat egy olyan szintet, amikor már szükséges a beavatkozás, segítség. A depresszió esetében mindig ki kell kérni egy pszichoterapeuta vagy pszichiáter tanácsát és élni lehet más alternatív módszerekkel is. Mivel kutatások alapján minden hetedik ember élete során átélt már egyszer depressziót, fontosnak tartom átadni azon információkat, amiket Joachim Bauer, német pszichiáter és kutatóorvos A testünk nem felejt – Kapcsolataink és életmódunk hatásai génjeink és idegrendszerünk működése c. könyvében leír (Ursus Libris, 2014). A lenti idézetek mind ebből a könyvből származnak.
A szomorúság és a depresszió közötti határozott különbség az értéktelenség érzése, azaz az önértékelés elvesztése depresszió esetén.
Mik a depresszió legjobban észrevehető jelei, jellemzői? J. Bauer a következőket írja erről:
- az életerő csökkenése vagy elvesztése,
- kétségek között őrlődés,
- saját értéktelenségünk érzése, meg nem felelés érzése,
- vállalkozókedv csökkenése,
- étvágycsökkenés – vagy atipikus depresszió esetén épp étvágynövekedés,
- bűntudat,
- belső üresség érzése,
- koncentrációs képesség romlása,
- emlékezet csökkenése,
- teljesítőképesség romlása,
- alvászavar, álmatlanság – vagy atipikus depresszió esetén éppen, hogy nagyon megnő az alvásigény, mintha „téli álmot” szeretne aludni az illető,
- nyugtalanság,
- érzelmi merevség,
- szélsőséges esetben öngyilkossági gondolatok.
Ez a lelkiállapot, betegség odáig fajulhat, hogy a beteg az egyszerű, mindennapi tevékenységeket is alig tudja elvégezni.
Az ún. major depresszió legelső fellépését mindig egy fontos megterhelő élmény, esemény előzi meg. Ilyen tipikus élmény lehet:
- házassági vagy párkapcsolati problémák,
- fenyegető vagy valóban megtörtént elválás,
- egy közeli hozzátartozó halála,
- munkával kapcsolatos konfliktusok, túlzott megterhelés vagy sérelmek.
Ezekben az eseményekben közös, hogy emberi kapcsolatainkkal összefüggő történések és ettől emberi kötelékeinket fenyegetőnek, veszélyesnek tűnnek. Pedig emberi kapcsolataink nagy védelmet nyújtanak a stressz ellen.
Azt is kimutatták, hogy az egyszer már depresszióssá vált embereknél nagyobb valószínűséggel fordul elő újabb depressziós epizód, ám ezekben az esetekben csökken, majd meg is szűnik a kiváltó események súlyossága. Így fedezték fel, hogy nem csak az események, de az esemény élménye (a depresszió átélése) is nyomokat hagy hátra a testünkben, mely „kikövezi” a következő depressziós állapot útját. „A szakemberek biológiai „kondicionálásról” beszélnek, az amerikai agykutatásban a kindling (gyújtós) nevet kapta ez a jelenség.”
A major depresszió különböző súlyosságú lehet: könnyű, közepes vagy súlyos illetve atipikus.
Van a depressziónak egy olyan formája, mely „csupán néhány napig tartó…, amely rendszerint hirtelen csap le az áldozatra, és rettenetesen elrontja az ember hangulatát (a szakemberek reccurrent brief depression – visszatérő rövid depresszió – néven említik ezt a betegséget, amelyet először a … zürichi depresszió-szakértő, Jules Angst ismert fel).
Nagyon fontos a depresszió felismerése és a hagyományos gyógymódok (házi orvos, pszichológus, ha kell pszichiáter) és más lehetőségek alkalmazása is a hagyományos gyógymódok után! Ez nem „úri betegség”, hanem egy nagyon is romboló állapot, ahol a beszűkült tudat, látásmód komoly károkat okozhat nemcsak a szenvedőben, de a környezetére is súlyos következményekkel járhat. Hogy csak egy aspektust említsek, Darlene Francis (McGill Egyetem, Kanada) számolt be a Science folyóiratban egy vizsgálatról, amely szerint azok az anyák, akikkel nem sokat törődött az anyjuk annak idején, maguk is kevésbé voltak intuitívak, amikor a saját utódaikat gondozták. Vagyis az „anyai ösztön” nem öröklődik, hanem csecsemőkorból, saját tapasztalataiból származó emléknyom! Épp ezért kell odafigyelni és komolyan venni többek között a szülés utáni depressziót (baby blues). „Az érintett gyerekágyas anyák hirtelen tehetetlennek érzik magukat a gyerekükkel és önmagukkal szemben, és érzelmileg ürességet éreznek. … nem tehetnek erről a betegségről, mely… rendszerint kínzó bűntudattal és önostorozó szemrehányásokkal jár együtt. A gyermekágyi depresszióban szenvedő anyáknak erőteljes támogatásra, segítségre és tehermentesítésre van szükségük. … ez a betegség nagyon komoly lehet…”*. Megtörhetnénk ezt a sort, amikor is a mi szüleink segítség és gépesített környezet nélkül, magukra hagyva (szüleiktől és gyakran barátaiktól messze) egyedül próbáltak gyereket nevelni, háztartást vezetni és igyekezni vissza dolgozni. Legyünk figyelmesebbek a jelekre, segítsünk társakat találni a mindennapokra, találkozzunk kismama barátainkkal vagy bárhogy legyünk segítségükre, ha tudunk (férjként, nagymamaként, barátként ki-ki szerepének megfelelően), hogy a jövő nemzedékei ne ezt az elkeseredést, válasz nélküli sírást és a magyarokra oly jellemző mélabú hajlamot szívja magába! *fenti idézet forrása: Joachim Bauer: A testünk nem felejt – Kapcsolataink és életmódunk hatásai génjeink és idegrendszerünk működése c. könyv (Ursus Libris, 2014)
Vannak a depressziónak más, kevéssé ismert formái is, mint: minor, ill. “alternatív” megjelenés: bipoláris depresszió, mániás depresszió. Illetve amit nem nagyon ismer a köznyelv, pedig nagyon gyakori: a legenyhébb formák (disztímia – rossz alaphangulat, általános levertség – és ciklotím hangulatzavar, ami a bipoláris legfinomabb változata). Ezek szubklinikai esetek, vagyis az ilyen hangulatzavarban szenvedők nem jutnak el szakorvosig vagy kórházig. Nem is feltételezik, hogy ez nem csak hangulat ingadozás, hanem egyfajta betegség. Azt hiszik magukról vagy azt gondolja róluk környezetük, hogy ők ilyenek és kész. Annyira belesimulnak ezek a lelki diszkomfortos állapotok a mindennapokba, (mert azok vezetését, megélését nem akadályozzák), hogy azt gondoljuk, ez van, ilyen az élet. Pedig nem, lehet ez is jobb! Keressünk fel megfelelő szakembert, de minimum a háziorvosunk véleménynét kérjük ki!
A fent leírtakat olvasva Joachim Bauer könyvében jutott eszembe, hogy milyen fontos és értékes is lehet a Bach-virágeszenciák rendszere, melynek eszenciái között több, olyan eszenciát is találunk, melyek olyan kedélyállapotok esetén segíthetnek, melyek részleteiben emlékeztethetnek a levertségre, szomorúságra vagy demotiváltságra. Attól függően, milyen mély „a gödör”, választhatunk az eszenciák közül is segítséget, de ne felejtsük el, hogy ezek az eszenciák nem gyógyszerek és nem helyettesítik a hagyományos, nyugati vagy alternatív orvoslást! Betegségek vagy tünetek kezelésével, gyógyítással megfelelő orvoshoz, szakorvoshoz kell fordulni! Ha a rosszkedv, szomorúság vagy lehangoltság régóta fennáll, semmiképpen ne mulasszunk el orvoshoz, szakemberhez fordulni tüneteinkkel!
Amennyiben csak átmeneti kedélyállapotunkon vagy hangulatunkon szeretnénk saját felelősségre önsegítő eszközökkel változtatni, ebben az esetben vegyük számításba a köv. Bach-virágeszenciákat:
- ha hirtelen tör ránk a lehangoltság vagy az ismeretlenségből jövő rosszkedv, aminek láthatóan nincs oka, hiába kutatjuk a fejünkben az elmúlt napok eseményeit, akkor esetleg a Mustard (Vadrepce) eszenciát hívhatjuk segítségül. Ilyenkor olyanok vagyunk, mint Csacsi a Micimackóból: egy esőfelhő lebeg felettünk és mindaddig szomorúak, levertek vagy sírósak vagyunk, amíg egyszer csak a felhő tovatűnik épp olyan hirtelen, amilyen hirtelen jött – ahogy ezt én tapasztaltam. Ez gyakran télen is előfordulhat velünk, amikor a kinti borús, szürke tájat nézve inkább visszafeküdnénk még egy kicsit… pár napra, míg tavasz lesz ?
- ha egy konkrét kudarcélmény szegi kedvünk vagy épp dönt átmeneti tespedtségbe, búskomorságba, szomorúságba és rombolja le önértékelésünket, akkor a Gentian (Tárnics) eszencia lehet a segítőnk. Ha nem sikerül egy vizsga vagy interjú, egy üzlet, amit már a markunkban éreztünk vagy számítottunk rá, esetleg kosarat kaptunk, mikor végre moziba hívtuk azt, aki tetszik nekünk, akkor olyannyira elkeseredhetünk a kudarctól, hogy átmenetileg fel is adjuk a próbálkozást. Úgy érezzük, nincs elég erőnk és akaratunk most a folytatáshoz. Ha az elmúlt történés(ek)re gondolunk, a gyomrunkban érezzük a gombócot. Persze nem örökre, de addig is, amíg túltesszük magunkat az „élményen”, inkább a fejünkre húznánk a takarót… Akkor is hasznos lehet ez az eszencia, ha betegségből gyógyulunk fel éppen, ám hirtelen visszaesést tapasztalunk. A Gentian (Tárnics) állapotban lévő ember ilyenkor teljesen elkeseredik és attól fél, hogy minden kezdődik elölről. Ilyenkor is javaslom kipróbálni a Gentian eszenciát.
- ha már semminek sincs értelme, kormányos nélküli hajónkon csak hánykolódunk az élet tengerén, teljes beletörődésben, akkor vehetjük elő ebben a kedélyállapotban a Gorse (Sülzanót) eszenciát – és javaslom, kérjük ki minimum a háziorvos tanácsát e hangulatunkról. Aki ebben a kedélyállapotban van, az már van, hogy nem kér segítséget, mert úgy érzi, mindent megpróbált, nincs mit tenni. Reménytelennek láthatjuk pillanatnyi helyzetünket, ilyenkor is jól jöhet, ha megpróbálkozunk ezzel az eszenciával. Használhatjuk akkor is, ha hosszabb ideje fennálló, krónikus betegségtől szenvedünk (ilyenkor van, hogy csak azért megyünk orvoshoz, mert családunk küld, mi már feladtuk), vagy ilyen beteg van a családban, kinek szenvedéseit nézni lélekölő számunkra. Akkor gondolkodjunk a Gorse (Tárnics) eszencia használatán, ha ebben a reményvesztett hangulatban nincsenek öngyilkos gondolataink – ellenkező esetben azonnal keressünk fel egy szakorvost!
- legmélyebb fájdalom esetén a Sweet chestnut (Szelídgesztenye) eszencia lehet az orvosi kezelés mellett segítségünkre, ha választjuk, szellemi és lelki kínjaink közepette. Ebben az állapotban még öngyilkosságra sem lennénk képesek, nincs ahhoz sem erőnk. Testileg és lelkileg elérkeztünk tűrőképességünk határára, elveszettnek és üresnek érezzük magunkat olyannyira, hogy Isten is elhagyott bennünket, véljük. Az idegösszeomlás szélén állva, nem helyettesítve a szakorvosi kezelést és tanácsadást, esetleg gondoljunk erre a lehetőségre, hogy kipróbáljuk ezt az eszenciát is.
A traumatikus és fájdalmas élményt segíthetünk oldani a Bach-virágeszenciák Bach doktor nézetei szerint. Eszenciái közül erre legalkalmasabb Star of Bethlehem (Ernyős madártej) eszenciával. Akár 25 éve, akár 10 perce történt a minket sokkhatásként érintő esemény, ez az eszencia képes lehet segíteni oldani a bennünk keletkezett hatást anélkül, hogy fel kellene idéznünk az eseményt. Az eszencia képes lehet segíteni semlegesíteni a traumák lehetséges utóhatásait, és így nagyobb eséllyel beindulhat a traumatikus események feldolgozása. Bach doktor ezt a virágeszenciát a „bánatot vigasztaló, a fájdalmat csillapító”-ként jellemezte.
Semmiképpen nem javaslom csak az eszenciákat alkalmazni tartós hangulatok esetén és ha mégis ezen önsegítő rendszert alkalmazzuk magunkon, akkor is érdemes folyamatosan monitorozni, sikerül-e változást elérni hangulatunkban. Ha nem, ne késlekedjünk tovább, kérjünk orvosi segítséget! Ha orvosi kezelés során alkalmazzuk, tájékoztassuk választásunkról kezelőorvosunkat!
Az írás szakmai lektorálta: Vasas Éva pszichológus
Joachim Bauer könyvét saját szűrőmön keresztül tártam az olvasó elé ezen írásomban, kérem, ezt figyelembe venni annak olvasásakor!
A Bach-virágeszenciák rendszere, mely 1936 óta létezik, nem gyógyszer, nem kezel betegségeket, tüneteket és nem gyógyít! Nem helyettesíti a hagyományos, nyugati vagy alternatív orvoslást! Alkalmazása saját felelősségünkre, szabad akaratunkból történik. Bár a Bach-virágeszenciák rendszerének megalkotója orvos volt és tapasztalatai egy része gyógyulásról szólnak, maga a módszer és rendszer semmiképpen nem alkalmas kezelni vagy diagnosztizálni semmilyen fizikai vagy mentális betegséget vagy tünetet. “Bach doktor rendszere egy önsegítő és az önmagát felfedezni kívánó ember útját támogató módszer, mely 38 virágeszenciából áll és a kiválasztáshoz és alkalmazáshoz egyszerű és könnyen megérthető megközelítést alkalmaz.” – forrás: The Bach Centre
Írásomban saját tapasztalataimat és élményeimet foglalom össze, mely az eszenciák és más módszerek hosszan tartó használatán alapul. Jómagam az eredeti Bach-virágeszenciákat 2010. óta használom.