Van egy olyan fogalom, amiről talán érdemes újra és újra beszélni (bejegyzés első része itt olvasható). Nem csak azért, mert nem mindig tiszta, mit is jelent, de talán azért is, mert van, amikor nem tudjuk, miért is esik valami rosszul… Talán az alábbi sorok segítenek ebben.
A passzív agresszivitás fogalmának jelentése létrejöttekor jóval szűkebb volt és jobban érthető az akkori jelentés szerint, hogy miért is passzív maga az agresszív viselkedés – mely elnevezés azt sugallhatja, hogy az elkövető passzív, miközben nagyon is aktívan agresszív, mindössze kevésbé nyílt, nehezebben beazonosítható az agresszivitása.
“A fogalmat a második világháború alatt alkotta meg egy katonai pszichiáter (William Menninger). … A passzivitás a parancsok megtagadását jelezte, ami katonai közegben tényleges passzivitást jelent, a verbális agresszió kifejeződései nélkül.
Menninger azt írt le, hogy
-
a katonák ellenszegültek, nem teljesítették a parancsokat,
-
visszahúzódtak,
-
meg akartak szökni,
Ide szokták sorolni az alábbi agressziókat is:
-
valamit megígér, és nem készíti el, ezt elfelejtésnek álcázza; vagy
-
a megbeszéltekhez képest máshogy készíti el, és azt állítja, nem tudta, hogy nem így kellene megoldania;
-
nem beszél meg valamit, hanem látványosan duzzog;
-
nem fejezi ki, mit szeretne, de ha neki kedvezőtlenül alakulnak az események, bűntudatot kelt és rossz hangulatot; vagy
-
büntetően hűvös, és utólag kigúnyolja például a másik filmválasztását, ezzel minősítve annak személyiségét is, vagy
-
hanyag, de kijelenti, ő mindent megtett, a másik a maximalista; vagy
-
pl. sértést dicséretnek vagy viccnek álcáz.
-
Nem nyilvánítja ki őszintén, nyíltan valakivel kapcsolatosan a dühét, a haragját, a véleményét, a kéréseit.
A passzív szó jelentéséből annyi megőrződött, hogy nem vállal felelősséget, nem dönt, nem javasol, hanem utólag kritizálja, gúnyolja a másikat, mintha élvezné (vagy ténylegesen élvezve) az újabb és újabb konfliktusokat, ugyanakkor a verbális agresszió kifejezéseit lelkesen és aktívan használja.” *
Ez a viselkedés nem csak a családban, a magánéletben, de a munkahelyen is felbukkan és sokkal gyakrabban, mint gondolnánk! A portólio cikké**ben olvashatunk olyan munkahelyi viselkedésről, mely passzív agresszív viselkedés mérgezi környezetüket és hátráltatják a munkát. Lássuk, mik azok a viselkedésminták, amikről nem is gondolnánk, hogy passzívan agresszívek – mert ez olyan komoly kifejezés, “szegény dehogyis agresszív”! “Csak rossz napja van vagy minig ilyen undok…” mondogatjuk, de amíg nem ismerjük el, hogy valami az ami, addig nem tudjuk megváltoztatni! Ha nem ismerem el, hogy egy dolog az ami, akkor nem is tudom a megfelelő eszközöket alkalmazni ahhoz, hogy kezeljem vagy esetleg megváltoztassam.
Szóval pédák a munkahelyről a passzív agresszív viselkedésre:
-
“bóknak álcázott alattomos célzások.
-
Fontos információmorzsák szándékos visszatartása.
-
Félreértelmezhető, homályos válaszok.
-
A csapat többi tagjával való együttműködés megtagadása.
-
Felelősséghárítás.
-
A határok folyamatos – és szükségtelen – feszegetése.
-
Figyelmen kívül hagyott határidők.
A passzív-agresszív viselkedésmintát követő kollégák nemcsak az csapategységet veszélyeztetik, hanem a konfliktushelyzetek folyamatos generálásával tulajdonképpen az egész szervezet működését.” **
Szóval ha legközelebb ilyen viselkedéssel találkozol (bárhol is), érdemes elgondolkoznod azon, hogy ez mennyire “jellemző viselkedés” az illetőnél és ha általában a fentiek közül több is érvényes az adott személyre, akkor lehet, hogy ő passzívan agresszív és nem csak “rossz napjai vagy hónapjai” vannak.
És ha neked ez a viselkedés fájdalmas, akkor jogod van jelezni, hogy neked ez így nincs rendben (akkor sem kell lenyelned, ha rossz passzban van az illető – a bántás akkor is fájhat), megválaszthatod, hogy hogyan jelzed ezt felé.
Egy másik bejegyzés Gary M. Douglas, az Access Consciousness™ alapítójának cikke, mely Gary honlapján jelent meg eredetileg: Hogyan bánj a nehezen kezelhető emberekkel címmel itt olvasható általam lefordítva.