FILMAJÁNLÓ – A tehenek, a fürdés és az Asperger-szindróma…


A tehenek, a fürdés és az Asperger-szindróma. De mi közük egymáshoz? Hát Temple Grandin.
Már megint egy film, amit nem tudok szó nélkül hagyni. Csak ültem és ámultam, hogy tényleg az életünk minden pillanatában ott a lehetőség arra, hogy meglássunk valami mást, válasszunk valami mást, mint eddig. És vannak, akik ezt kitartóan és másokat is megihletően teszik – és még filmet is készítenek róluk (nem csak a világvégéről?).
Dr. Temple Grandin professzor az állattartást segítő eszközök kifejlesztésével szerezte hírnevét. Kevesen tudják, hogy Grandin az autizmus egyik formájában, Asperger-szindrómában szenved. Hároméves volt, amikor az autizmust diagnosztizálták nála. Az orvosok azt javasolták az anyjának, hogy adja intézetbe. Ám ő inkább nevelőt fogadott, aki fáradságos munkával elérte, hogy Temple beszélni és írni kezdjen. Miközben a középiskolában a diákok gúnyolódásának céltáblája lett, néhány tanára rájött, hogy a lányt érdeklik az állatok. Temple egy farmon nőtt fel és ott került kapcsolatba a tehenekkel és vette észre bennük azt, ami később elvezette oda, “ahová ember még nem merészkedett” ?. Érdekesség, hogy Temple a tehenek között jött rá, hogy a szarvasmarhákat megnyugtató szerkezet, őt is lenyugtatja. Persze ezért is kinevették, a szerkezetet kidobták, de Temple nem adta fel… így maradhatott az iskolában és az egyetemen pszichológiát és zoológiát tanult, majd ledoktorált, és a nagyüzemi állattartás szakértője lett. És nem is akármilyen!
Temple rájött valamire, amire szerintem már nagyon is itt lenne az ideje, hogy sok-sok területén az életben ránézzünk.
? Mi más lehetséges azon kívül, ahogy eddig csináltuk?
? Tényleg csak ennyi választásunk van?
? Létezik nyertes-nyertes helyzet is?
? Lehetséges lenne, hogy van egy nagyszerűbb módja valaminek, ahol mindenki nyer?
Temple Grandin a szarvasmarhák viselkedését vizsgálva rájött, hogyan lehetne a teheneket megfürdetni anélkül, hogy hetente párat agyontapossanak társaik fürdetés közben. Hogyan? Hát csak figyelni kell, mire reagálnak a tehenek, hogyan működnek és akkor ki lehet alakítani egy olyan fürdetőt, ahol szépen, békésen átsétálnak az állatok a fürdetőn anélkül, hogy ebbe bele kéne halnia bárkinek is. … Mi? Hogy lehet valamit ellenállás nélkül is csinálni? Hogy a másiknak is megfelelő legyen és ne legyen szükség erőszakra? Csak egy kis értő figyelemre van szükség…jelenlétre… arra, hogy lásd, mi is történik valójában? És erre képes egy olyan emberi lény, akit kinevettek, kigúnyoltak, megaláztak, mert nem olyan, mint  többiek. És tényleg nem olyan. Képes a szarvasmarhák iránti figyelemre, érzékenységre és érzékelésre és egy olyan térből működni, ami nem csak az emberi érdekeket veszi figyelembe, de az állatok számára is hordozhat élőlényhez méltóbb bánásmódot, ne adj’ isten tiszteletet – az élet tiszteltét számomra.
Ami nekem üzenet értékű a filmben, az az, hogy:
– egy olyan ember képes nyertes-nyertes pozíciót létrehozni, aki elvileg “nem olyan, mint mások”, Asperger-szindrómás… akit csúfolnak, akivel a társadalom nem tud mit kezdeni az oktatás hagyományos formájában (sem) – csak nagyon halkan kérdezem meg, hogy biztosan ő az, aki nem jól működik? Nem lehet, hogy ezek a “problémás” emberek azt mutatják csak meg, hogy változunk, ideje változtatni  egy két dolgon? Végül is a barlangon is túlléptünk ?
– egy ember észrevette, hogy az állattartás is lehet “humánus” úgy, hogy közben a gazda is jól jár – mert Temple szemében ez is fontos szempont volt! – és mennyi gúnyolták, hogy “hülye” még azok a gazdák is, akiknek segíteni szeretett volna…
– ha figyelünk, ha jelen vagyunk, akkor mindig megvan a lehetőség egy nagyszerűbb dolog létrehozására.
– Ahogy Gary M Douglas, az Access Consciousness® alapítójának egyik telecall címe mondja: Never Give up, never give in, never quit – és Temple nem adta fel, bár százszor elutasították, kinevették, megalázták (és nem csak gyerekek). És amit létrehozott, valami sokkal több, mint egy egyszerű szerkezet.
Az Access Consciousness®ben több könyv és kurzus foglalkozik a ADHDs, OCDs, autista, aspergeres stb. emberekkel. Nem a társadalomba akarják beleilleszteni őket (mert ők nem férnek bele a normálisba), hanem teljesen más szemszögből tekintenek rájuk: mások. Több angol nyelvű könyv is kapható webáruházukban, pl.: Anne Maxwell, Gary M. Douglas, Dr. Dain Heer: Would you teach a fish to climb a tree? – Access Consciousness Publishing, LLC, 2014.
Ezek a (rész)képesség “zavarok” vagy eltérések(?) bár érzékelhetően mássá teszik őket az átlagtól, azt gondolom a film szépen példázza, hogy ez nem jelenti azt, hogy ne lehetnének nagyszerűek.
Ahogy Einstein mondta:
“Mindenki zseni. De ha annak alapján ítélsz meg egy halat, hogy hogyan tud fára mászni, egész életében hülyének fogja hinni magát.”
? Szóval ha más vagy, másként működsz is, mi van, ha nem vagy rossz, még ha a többiek azt is mondják?
? Hajlandó lennél-e az a másság lenni, ami valójában vagy még akkor is, ha ezt a többiek nem értik meg?
? Milyen csoda lehetsz te a másságod által, milyen hozzájárulás lehetsz te, ami nem lehetnél, ha ugyanolyan akarnál lenni, mint mindenki más?
Írásomban saját tapasztalataimat és élményeimet foglalom össze.
A web- és Facebook oldalamon található információk általános oktatási és szórakoztatási célt szolgálnak, nem helyettesítik az orvosi, szakorvosi vagy bármely egyéb szakértői tanácsadást. Ezen információkat valamint a konzultációkon ill. videókban elhangzottakat mindenki saját felelősségére és döntése alapján használhatja vagy alkalmazhatja saját életében. Egyik általam használt és ismertetett eszköz/módszer, rendszer ill. konzultációs sem irányul egészségügyi tevékenység folytatására, pszichoterápiás eljárásra, sem annak kiegészítésére, támogatására, bármely az egészségügyről szóló 1997. évi CLVI. törvényhatálya alá tartozó konvencionális van nem-konvencionális gyógyító eljárás folytatására. Nem tételezek fel és nem garantálok semmilyen fizikai, mentális, emocionális, spirituális és pénzügyi eredményt.