Amikor az emberi (vagy nem csak emberi) kapcsolatokról beszélgetünk, sokszor érzem azt, hogy azokat valamilyennek képzeljük: jó a kapcsolatom, barátok vagyunk, idegesít, ki nem állhatom stb. Nem a minőség jelen esetben a lényeg, hanem a állandóság. Definiált a viszony. Láttad az Edisonról szóló videót, ami többször is bejárta a facebookot? A címe „A szó ereje” és arról szól, hogy az édesanya kap egy levelet az iskolától, hogy gyermeke buta és nem vállalják az oktatását. Az anya azt mondja a fiának, hogy mostantól otthon kell őt tanítani, mert túl okos ahhoz, hogy a iskolában megfelelő oktatást biztosítsanak számára. A fiú felnő és megtalálja a levelet, amit gyerekkorában az anyukája kapott az iskolából és elolvassa, mit írtak róla… Thomas Alva Edisonról ?
Mi van, ha nem minden az, aminek látszik? Mi van, ha minden dinamikusan változó? Mi van semmi sincs kőbe vésve, akkor mi minden lenne lehetséges? Edison az volt, aki, ám őt a különböző emberek különböző képpen látták (tanítói és az édesanyja például). Más helyzetben, más körülmények között teljesen eltérő teljesítményt tudott nyújtani – és akkor csak a tanulmányairól beszélek. Van olyan gyermek, aki az egyik iskolában gyenge tanulónak mondható és amikor iskolát vált, akkor jó tanuló lesz. Akkor most valamelyik iskola hazudott? Vagy esetleg a gyermek egy ellenséges osztályban másként teljesített, mint egy elfogadó környezetben?
Ha nem lenne minden kapcsolatod kőbe vésve, akkor mi minden lenne lehetséges számodra?
Ha az apósod nem lenne fixen egy bunkó veled, akkor milyen mások lehetnének a látogatásaitok?
Ha a gyerek tanára nem lenne vaskalapos, akkor mi mást lehetne kihozni a helyzetből?
Mi lenne, ha a kapcsolataidat úgy kezelnéd, mint a kertedet (mindegy, hogy van-e vagy nincs – ha nincs, gondolj az erdőre)? A kert vagy erdő akkor is van, ha foglalkozol vele és akkor is, ha nem. Egy biztos, nem állandó. Folyamatosan változik. A rózsa nem virágzik egész évben, mégsem ásod és dobod ki, hogy „elromlott”. Az emberi kapcsolatainkban is ilyen változó minden: nem csak virágozhat, hozhat termést is vagy épp visszahúzódhat. Aztán ha megint kivirágzik, a virág máshol fog nőni mint korábban az ágon. Akkor most megváltozott és csalódtunk? Mi van, ha ez rendjén van? Mi van, ha tudod, hogy ez még mindig a kerted, csak változik folyamatosa és ezt a változást te is alakíthatod, ha kertészkedsz benne?
Kérdés, hogy mi működik neked: az elvágólagos kertművészet vagy a buja mező vagy a kettő között. Szereted a virágokat, az élvelőket kedveled vagy ki sem szoktál menni, nem élvezed. Mindegy, mert nincs rossz választás csak a tied. Az számít, ami neked működik és tedd, a hogyan neked jó. Aztán lesznek olyan növények, amelyek jól érzik magukat és olyanok is, amik nem. Lesz, amiért tenni fogsz, hogy nőjön lesz, amit kivágsz.
Egy biztos, semmi sem állandó. A kapcsolataid sem. Hajlandó lennél számodra működővé tenni őket? Az embereket nem mindig tudod megválogatni, vannak akikkel együtt „kell” dolgozni és van, akiket kapsz „csatolt állományként”. De milyen lenne az életed, ha örömmel és könnyedén kapcsolódnál hozzájuk is? Ez csak rajtad múlik!
Mi lenne lehetséges, ha nem az ellenséggel laknál egy házban? Ki dönti el, hogy ki az ellenség?… Mi más lenne lehetséges, ha nem ellenség lenne a szomszéd, a tesód vagy apósod? Mi kellene ahhoz, hogy ez megváltozzon?
Mi lenne lehetséges, ha bizonyos kapcsolatokról hajlandó lennél tudni, hogy értékesek számodra és megengednéd nekik, hogy úgy alakuljanak, ahogy az mindkét félnek jó? Mi van, ha a szünet egy kapcsolatban csak a “tél”, amikor a fák kopaszak. Majd lesz tavasz, de a tél ettől még nem rossz.
Milyen más választásaid lennének, ha megengednéd azoknak, akik nem kedvesek, hogy az életed részei legyenek (mértékkel, ahol a mértéket szabályozod is pl. találkozások csökkentésével, fizikai távolsággal stb.)? Mi van, ha számítasz rá, hogy be fog szólni, de megadod az esélyt, hogy esetleg ma ó napja lesz és nem teszi? Vagy hajlandó vagy meghallani, amit mond, mert lehet, hogy egészen más információt hordoz a mondanivalója, ha az érzelmi töltést leveszed róla – és te sem a harag szemüvegén keresztül látod őt? Nem azt mondom, hogy vacsorázz vele, de ha már beszélni kell vele, engedd meg, hogy esetleg a régi forgatókönyv helyett valami más lehessen belőle – legalábbis részedről.
Ha mindig ugyanúgy viselkedünk, mindig ugyanarra számítunk, az is fog bekövetkezni. Ha valakiről eldöntjük, hogy valamilyen, akkor akként is kezeljük. Sokszor láthattad te is, hogy a rossz tanuló jobb jegye esetleg gyanakvást vált ki (főleg, ha sokkal jobban sikerül egy dolgozat) ill. a jó tanulók esetében elképzelhető, hogy toleránsabban a pillanatnyi alacsonyabb teljesítménnyel kapcsolatban – ez persze nem általános, de talán már találkoztunk ezzel a jelenséggel. Vagy ugyanez igaz lehet vevőkre is: a régi jó vevőnek akár fizetési haladékot is adnak, mert megbíznak benne.
Szóval hajlandó lennél-e:
- ránézni, hogy milyen más választások, lehetőségek vannak a kapcsolataidban még?
- tudni, hogy ha valaki nem korrekt, akkor az is marad(hat), de attól még lehet, hogy ugyanazt a zenét szeretitek?
- megengedni, hogy egy kapcsolat megváltozzon – ideiglenesen vagy esetleg hosszútávon?
- ránézni a vállalkozásodhoz, államhoz, országhoz, pénzhez, családhoz stb. fűződő kapcsolatodra és ott is megengedni, hogy az változzon és ezáltal többet teremtsen?
- tudni, hogy van egy kerted, ami nem csak gond forrása lehet, ha nem a külső elvárások szerint bánsz vele, hanem úgy, ahogyan neked öröm és könnyedség?
Ja, hogy ezt eddig senki nem mondta? Hát akkor én most mondom ?. Teremtsd a kapcsolataidat, mert az egyik fél ezekben TE magad vagy! Ha az egyenlet vagy mérleg egyik oldala megváltozik, akkor a másik is változni fog! ?