Kihez tartozik (Access Consciousness) és a hisztéria


Van egy érdekes eszköz az Access Consciousness világában, egy kérdés, amely így hangzik: Kihez tartozik?
Furcsa? Pedig nagyon egyszerű dolog, amiből kiindul.
Ismerős az, hogy ha nevetnek a környezetedben, akkor sokszor te is nevetni kezdesz? Vagy ha szomorú valaki, akkor mi is szomorúak leszünk? És ha ideges, akkor ránk is “átragad” a feszültsége, gondolj csak a vizsgán a folyosón várakozó vizsgázókra vagy a gyerekekre a teremben felelés előtti szünetben…
Az Access egyik hírlevelében olvashatók az alábbi sorok:
Ha bármilyen típusú félelmet tapasztalsz, az egyik legjobb kiindulópont az, ha elismered, hogy rendkívül éber vagy!
Olyanok vagyunk, mint a rádióantennák, amelyek vesznek és adnak, és amikor a dolgok intenzívebbé válnak, átvesszük.
” Ismerős? Ha egy tömeg nevet vagy skandál valamit (drukkol pl.), akkor ránk is “átragad” a hangulat, átvesszük.

Ha felismerjük (tudatosítjuk magunkban), hogy mások érzéseire vagyunk éberek (gondolj a dugóra, milyen ideges mindenki), az már segíthet abban, hogy az intenzív érzések csökkenjenek bennünk.
Mik a további lehetőségek a felismerésen túl?
“Ha azt látod, hogy valaki másé, egyszerűen küldd vissza a feladónak tudatosággal csatolva.” – ezt tanácsolja az Access. Hogyan?
1. Hát mondd ki magadban többször, hogy “Visszaküldöm tudatosággal csatolva. Visszaküldöm tudatosággal csatolva. Visszaküldöm tudatosággal csatolva.” és
2. képzeld el, hogy mint pl.: egy kis felhő kiválik belőled és elmegy. Nem kell tudnod, kié. Nem okozol bajt, ha visszaadod – hiszen nem is a tied. Nem hozzád tartozik, akkor miért lenne nálad?
Ismételgesd többször és képzeld el, ahogy elengeded. Nézd meg, milyen lesz 5 perc múlva!
Ez nem csodaszer, de néha segíthet. Próbáld ki, mit veszíthetsz?!

Az Access egyébként nem olyan elszállt dolog, csak a máshol szakszavakkal megfogalmazott dolgokat leegyszerűsíti sok helyen – de az eszközök megtalálhatóak máshol is, akár pszichológiai irányzatokban is, mint. pl. egzisztenciális pszichológia vagy Rogersnél stb.

Ami az “átveszem másét”, azaz felteszem a kérdést, hogy “Kihez tartozik ez?” eszközt illeti, hogy ez mennyire “valós”, éppen erről szól a “tömeghisztéria” fogalma. Volt egy eset pl.: 2006-ban CHALCO, Mexikóban , ahol “tinédzser lányok római katolikus bentlakásos iskolájában titokzatos betegség söpört végig. A lányok járását befolyásoló, lázas és hányingert okozó betegség első egyedi esetei novemberben és decemberben jelentek meg. Miután a lányok visszajöttek a karácsonyi szünetről, a betegség továbbterjedt. Szervi elváltozást, kórokozót azonban nem találtak! Többszöri vizsgálat után az orvosok úgy vélték, hogy a betegség, amely ebben a jótékonysági iskolában a 3600 lány közül 600-at sújtott, pszichológiai eredetű volt. Orvosi szempontból a mexikói közegészségügyi hatóságok arra a következtetésre jutottak, hogy a Children’s Village School lányai tömeges pszichogén rendellenességben szenvednek. Laikus nyelven szólva kollektív hisztériában.” – forrás a New Your Times cikke
A köznyelvben hisztériának nevezik a konverziós zavart (angol nyelven: conversion disorder). “Arról a meglehetősen elterjedt zavarról van szó, amikor a szélsőségesen erős érzelmi vagy pszichológiai stresszhatás fizikai tünetek formájában jelenik meg. …A konverziós tüneteket néha jól meghatározható érzelmi okok váltják ki: valaki például új közösségbe kerül, családi konfliktusai vannak, feloldatlan gyásztól szenved, szexuálisan vagy fizikailag bántalmazták. Természeti katasztrófák vagy más félelmet keltő események nyomán is megjelenhetnek. A fizikai tünetek gyakran arra szolgálnak, hogy elvonják a figyelmet a tényleges problémáról, s ily módon csökkentsék az ember szorongását. – írj a wikipédia
Furcsa, testi elváltozással vagy betegséggel meg nem magyarázható esetekkel vagy “játványokkal” tele a történelem, vagyis nem elszigetelt esetek ezek, hanem egyéneked vagy esetleg csoportokat is érintő esetek ezek. Angol nyelven itt egy rövid kis összefoglaló róluk.
Vagy itt van például az “orvostanhallgató szindróma” olyan mentális tünetek konstellációja, amely befolyásolja az orvostanhallgatók hangulatát és viselkedését, különösen az első tanulmányi évben. Míg a hallgatók naponta tanulmányozzák a különféle betegségek tüneteit, bár teljesen egészségesek, mégis úgy érzik, hogy vannak olyan tüneteik, amelyeket olvasnak és hogy valóban szenved azoktól a betegségektől. Bár egészségügyi panaszokkal jár, ezek azonban inkább orvosi ismeretekből származnak, mintsem a tényleges patológiából. Ezt a problémát gyakran hipochondriaként kezelik.
Az emberi elme testre gyakorolt hatásáról szól Suzanne O’Sullivan: rejtélyes betegségek c. könyve, HVG Kiadó, 2017 – igen érdekes olvasmány, ajánlom!
ThetaHealing technika is beszél arról, hogy gondolataink 99% nem a mienk. Érzékeljük másokét vagy igazoldunk hozzájuk, tanultuk, így nevelődtünk stb. Az is egy érdekes kaland, ha az ember elkezdi átfésülni, valójában mit is gondol ő személy szerint a tunult, kikövetkezetett, kigondolt vagy megszokott sémák nélkül!
Vagy ha már az Accessnél tartunk, akkor érdemes lehet kipróbálnunk az Access Barst is, ha kíváncsiak vagyunk, mi változna, ha energeetikailag elengednénk pár olyan dolgot, ami már nem szolgálja javunkat vagy hátráltat minket.
Bejegyzésem nem tudományos szintű cikk szeretne lenni, csak halványan fel szerettem volna vázolni, hogy egyes eszközök mögött milyen tudományos magyarázatokat találhatunk.
?️Egy példa az eszköz alkalmazására:

Kihez tartozik ez a félelem?…
Ennek hány százaléka az enyém?
Hány százaléka az enyém ennek az érzésnek/gondolatnak?

És itt jön egy szám (engedd meg, hogy ne kitaláld, hanem egyszer csak megjelenjen, az eszedbe jusson – nincs jelentősége, mi ugrik be erre a kérdésre). Legyen mondjuk 95%, ami válasz jön.
Ok, akkor a maradék 5%-ot visszaadom tudatossággal csatolva annak, akié … és mindegy, hogy kié. Csak képzeld el, hogy egy kis felhőnyi érzést vagy gondolatot magadból elküldesz és az ellebeg…

És most újra:
Hány százaléka az enyém ennek az érzésnek/gondolatnak?
És itt megint jön egy szám (nincs jelentősége, mennyi ugrik be erre a kérdésre). Legyen mondjuk újra 95%, ami jön.
Ok, akkor a maradék 5%-ot visszaadom tudatossággal csatolva annak, akié … és mindegy, hogy kié. Csak képzeld el, hogy egy kis felhőnyi érzést vagy gondolatot magadból elküldesz és az ellebeg…

És most újra:
Hány százaléka az enyém ennek az érzésnek/gondolatnak?
És itt megint jön egy szám (nincs jelentősége, mennyi ugrik be erre a kérdésre). Legyen mondjuk újra 75%, ami jön.
Ok, akkor a maradék 25%-ot visszaadom tudatossággal csatolva annak, akié … és mindegy, hogy kié. Csak képzeld el, hogy egy kis felhőnyi érzést vagy gondolatot magadból elküldesz és az ellebeg…
Most hány százaléka? Visszaadom…
Most hány százaléka? Visszaadom…
Most hány százaléka? Visszaadom…

Addig, amíg jobban nem érzed magad, amíg meg nem változik az érzés/gondolat és könnyedebben nem érzed magadat.
Tudom, vadul hangzik, de sokezren használjuk ezt az eszközt és kitartóan alkalmazzuk, mert bizony segít! Az eszköz része, hogy sokszor kérdezünk egymás után, mert elég sokáig eltart, mire megértjük, hogy a dolgok 99%-a nem hozzánk tartozik. Elsőre nem is ismerjük el, csak a folyamatos kérdezés döbbenthet rá, hogy a magaménak tulajdonítottban is van olyan, ami nem az enyém, És minél többször kérdezem, annál kevesebb marad… a kérdés sorozat maga is eszköz annak felismeréséhez, hogy mekkora potenciállal is rendelkezünk valójában!

Írásomban saját tapasztalataimat és élményeimet foglalom össze, mely a különböző önismereti,  önsegítő és más módszerek több, mint 23 éve tartó használatán alapul.
A web- és Facebook oldalamon található információk általános oktatási és szórakoztatási célt szolgálnak, nem helyettesítik az orvosi, szakorvosi vagy bármely egyéb szakértői tanácsadást. Ezen információkat valamint a konzultációkon ill. videókban elhangzottakat mindenki saját felelősségére és döntése alapján használhatja vagy alkalmazhatja saját életében. Egyik általam használt és ismertetett eszköz/módszer, rendszer ill. konzultációs sem irányul egészségügyi tevékenység folytatására, pszichoterápiás eljárásra, sem annak kiegészítésére, támogatására, bármely az egészségügyről szóló 1997. évi CLVI. törvényhatálya alá tartozó konvencionális van nem-konvencionális gyógyító eljárás folytatására. Nem tételezek fel és nem garantálok semmilyen fizikai, mentális, emocionális, spirituális és pénzügyi eredményt.