
A sorozat következő eleme egy újabb eszköz az Access Consciousness™ világából, amit az ünnepek alatt használhattok.
2. Tegyél fel kérdéseket!
“Légy szíves kérdezz! Gary M. Doglas (az Access alapítója) szerint nincsenek hülye kérdések, csak hülye emberek, akik nem kérdeznek. A kérdések megerősítenek, mert új, nagyobb lehetőségeket nyitnak meg számunkra. Amikor beéred a válaszokkal, bezárod magad a korlátozott eredményekbe.
“Kérdőjelezz meg” mindent, amit adottnak veszel – csak próbáld ki! Valóban csak így lehet? Csak ekkor? Mi van, ha lehet ezt úgy is, ahogyan neked könnyedebb… és lehet, hogy másoknak is megkönnyebbülést hozna a változás.
Légy kérdésben az ünnepi készülődés közben és akár az ünnepek alatt is:
Hány helyen nem vesszük észre azt, hogy van választásunk és vannak más lehetőségeink is?
Mindennapi tevékenységek közepette is tedd fel a kérdést:
“A kérdések azok, melyek új lehetőségeket nyitnak. Az elméd válaszokat ad, melyek újra és újra benne tartanak a régi mókuskerékben. A gondolatok, érzések, érzelmek, kiszámítások, ítéletek és kikövetkeztetések arról, hogy mit kéne csinálnod vagy mit nem, mi a helyes és mi a helytelen, ezek teremtik a korlátozásokat. Ezek tartanak benne az állandó gondolkozás , csinálás és kiszámítgatás állapotában. …” – Susanna Mittermeier, Pragmatikus pszichológia c. könyv (2013, Access Consciousness Publishing, LLC, USA).
Ha kérdésben vagyunk, akkor nem állítunk, ítélünk vagy állapítunk meg valamit – és ezzel definiáljuk, bekötjük és megváltoztathatatlanná tesszük -, hanem éppen hogy megengedjük, hogy az megváltozzon. Ha előre eldöntjük, hogy Jancsika egy agresszív gyerek vagy az ünnepek kapcsán, hogy a családi vacsi megint milyen unalmas lesz és tele veszekedéssel, akkor nem is adjuk meg a lehetőséget arra hogy más legyen. Mi van, ha ma Jancsika nem akart verekedni – nem ezzel a gondolattal ébredt? A családtagok sem úgy keltek, hogy “Végre karácsony, vesszünk megint össze!”. Ha nem potenciális agresszorként tekintek Jancsikára vagy a családra karácsonykor, mi más lehetséges ma? – És ez nem jelenti, hogy holnap Jancsika nem fog verekedni vagy a nagybátyád belédkötni…
Nem vakságot, csak éberséget javaslok… 
És mi van, ha előre eldöntöttem, hogy a munkahelyem egy rakás “salakanyag kupac”????? Milyen érzés így bemenni minden nap? Ki szenved minden nap ettől? Hát én… a munkahelyem, tuti nem!
Ha nem döntöm el előre, hogy a bejgli meg fog repedni, hogy a boltban már nem lesz szép hús, hogy el fog fogyni az akciós baba stb., akkor mi más lehetséges? Változtassam meg, kérdezzek:
Nem kell pontos, szavakba öntött választ várni. Elég, ha a kérdés hatására elkezd az elménk másként látni. Elkezdjük más szemszögből szemlélni azt, amitől eddig azt gondoltuk, hogy egy kupac….
Ha ez nem csak az, akkor mi mit tudok kihozni belőle? Nem értük. Értem! Mert az életem minden napja számít!!!
Bővebben ebben a videóimban hallhatsz a kérdésekről az
Ez nem csodaszer, de néha segíthet. Próbáld ki, mit veszíthetsz?!
