Ez az atyai jó tanács hangzott el a Kék cadillac c. filmben, amikor tini voltam: “Az életben semmit sem szabad túl komolyan venni.” És milyen jó is ez a mondat, milyen sok fölösleges aggodalomtól vagy sokkos élménytől ment(ene) meg, ha valóban tudnánk így élni.
Azóta sok idő eltelt, hogy ez a mondat elhangzott és felfogtam belőle kis tiniként valamit. Valami volt ebben a mondatban, ami nagyon megfogott. És húsz évvel később, amikor a ThetaHealing® technikával és az Access Consciousness®szel találkoztam, teljesen átszíneződött, mélyebb értelmet kapott. Persze kellett ehhez egy csomó önmunka és változni akarás, mielőtt felfogtam, hogy valóban: mi adunk jelentőséget és jelentést a dolgoknak. Mi döntjük el, hogy ez helyes vagy elfogadhatatlan. Ez rossz vagy épp fantasztikus. Ugyanaz az állás lehet valaki álma (aki matematikus, éppenséggel élvezheti a halmazokat 😊 ), mások számára büntetés. Ugyanez igaz ez emberekre is: van, akinek ő maga az, akiről álmodott, míg ugyanaz az ember akár a saját családja számára fele annyira sem okos vagy hiteles, mint a „rajongóinak”.
A minap néztem meg a Mrs. Wilson c. minisorozatot, amelyet Alexander Wilson élete ihletett. A történetben Mrs. Wilson férje halálakor szembesül vele, hogy titkos ügynök férje nem biztos, hogy az volt, akinek hitte, ugyanis beállt a férj korábbi felesége, aki valószínűleg nem múlt időben Mr. Wilson neje… A film arról az útról szól, amit bejár Alison Wilson onnantól, hogy szeretett férje hirtelen meghal addig, amíg le tudja zárni önmagában az átértékelődött múltat, amit férje halála felkavart. A történetet nézve folyton az járt a fejemben, hogy bármi is az “igaz” Alexander Wilsonról, mindegy is, mert az is igaz volt a felesége számára, amit ketten átéltek. Értem a csalódottságát, amikor kiderül, hogy mennyi hazugság volt az életükben… de mi, ami tényleg igaz és mi az, ami valóban hazugság? Ezt ki dönti el? Kinek a nézőpontjából igaz vagy hamis valami? (Érdekesség, hogy a film főszereplője Ruth Wilson saját nagymamáját alakítja a filmben, tehát a történet a nagymama emlékirataiból készült, dramatizált saját családtörténete! Interjút erről – sajnos csak angol nyelven – itt találsz: https://www.youtube.com/watch?v=8RIm8hTyWhY)
És itt jön az érdekes nézőpont. Ahogy az Access® mondja: minden csak egy érdekes nézőpont. Ha nem akarom állandóan bebizonyítani, hogy valami/valaki igaz vagy hamis, akkor nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget semminek, így azt meg is tudom változtatni könnyedén. Ha ragaszkodom hozzá, akkor a változás nehéz. Ha szeretem a házam, ha ragaszkodom a ruháimhoz, akkor a csere nehéz. Ha a véleményemhez is ragaszkodom, akkor azt is nehéz megváltoztatnom.
Ahogy a ThetaHealing® is mondja: nincs jó és rossz, csak van. Pont erről szól az Access Consciousness® is: nincs helyes vagy helytelen. Ha valami rossz vagy helytelen, akkor azt elutasítjuk. Még akkor is, ha esetleg épp akkor az jó lenne. Például valaki nem szereti krémezni a bőrét – ki nem állhatja ezt az érzést-, de ha ki van száradva és bereped, akkor sem? Pedig most lehet, hogy épp erre van szüksége a bőrének. De pont ilyen lehet az, amikor valamit jónak ítélek és ezért azt elhagyni, abbahagyni, kihagyni nem fogom, mert az jó. Minden reggel iszik valaki kávét, mert az a reggelhez hozzátartozik és neki alacsony a vérnyomása stb. De mi van, ha történetesen aznap a testének nincs szüksége kávéra? De megissza, mert az neki jót tesz és izzadni kezd és diszkomfort érzése lesz. Vagy valaki ragaszkodik egy szokáshoz, ételhez, ruhához még akkor is, amikor az már nem működik neki: késő esti lefekvés, vörös hús, régi cipő stb. Mi van, ha nem azt nézem, hogy szerintem mi a jó, hanem azt, hogy most, ebben a pillanatban és helyzetben mi az, ami a legnagyszerűbbet hozza létre? Néha egy jókor bedobott poén többet nyit az embereken, mint azt gondolnánk (megtörhet egy feszült hangulatot például). Lehet, hogy máskor nem viccelődnénk, de mi van, ha akkor és ott, az volt az, ami a legnagyszerűbb változást hozta mindenkinek?
Hajlandó lennél ránézni, hogy akkor és ott mi teremti a legtöbbet ahelyett, hogy a jó/rossz vagy helyes/helytelen illetve az ítéletek alapján nézel a helyzetre vagy emberre? Ha „csak” egy diákot látok (és minden nézőpontot, amit a diák szó jelent – mert nem csak egy tanuló a jelentése e szónak sem, mint minden másnak az életünkben. Egész fogalomrendszer és nézőpontok kötege kapcsolódik a szavakhoz, lásd házasság…), hanem az embert, a helyzetet (ahogy egy filmben megismerjük az előtörténetet, akkor a jelenetek egy láncolatba állnak össze és egészen más színezetet kap egy-egy mondat vagy tett), akkor milyen más választásaink lennének egy adott helyzetben? Ha nem csak azt látom, hogy a gyerek nem akar leckét írni, hanem látom és érzékelem azt is, hogy fáradt vagy zavarja valami, akkor milyen más megoldásaim vannak ebben a helyzetben? Ha nem ragaszkodom ahhoz, hogy most azonnal csinálja meg a számításokat, akkor lehet, hogy adhatok neki időt kicsit pihenni vagy elmondani valamit vagy csak inni egy pohár vizet? Mi más lehetséges?
Hajlandóak vagyunk-e eltérni a régi, bevált időbeosztástól, szokásoktól, „hogyan kell”-ektől eltérni? A szokások sokszor sajnos nem arról szólnak, ami neked személy szerint most működik, hanem egy olyan elvárás rendszerről szólnak, ami valamikor nagyon hasznos volt, de most már nem biztos, hogy releváns minden eleme vagy épp úgy releváns, ahogy használják – vagy számodra most nem releváns. Szuper jó a barlang, mert csak egy bejárata van és ezért jól védhető, nyáron hűvös, télen befűthető… de én a házat választom inkább most. Nekem legalábbis ez működik most és nem a barlang. Attól még a barlang nem jó vagy rossz és a ház sem. Neked mi működik? Választanád-e, hogy ránézel arra, mi az, ami neked valójában akkor és ott működik?
De meg fognak ítélni miatta az emberek. Igen. De akkor is megítélnek, ha a barlangot választod és akkor is, ha a házat. Akkor is megítélnek, ha eszel marha húst és akkor is, ha nem – attól függően, mi az adott személy hitrendszere (vegetáriánus-e vagy a változatos táplálkozásban hisz stb.). De emlékszel: minden csak egy érdekes nézőpont. Nem kell túl komolyan venni. (És nem arról beszélek, hogy felelőtlen legyél, hanem arról a választásról, hogy azt válaszd az életedben, ami neked működik úgy, hogy ezzel nem bántasz senkit, de engedélyt sem kell kérned senkitől.) Ha ma ennél egy marha burgert, tedd. Ha nem, akkor ne rendeld meg, mert az az elvárás vagy mert azt mondják a többiek „Te nem tudod, mi a jó, enned kell egyet!”. A te életed, a te választásod és annak következményei is a tieid. Ha nem alszol jól egész este a marhahústól, akkor azért ne válaszd, hogy megfelelj – vagy válaszd, max. nem alszol jól. Érted? Nincs jelentősége! Ez csak egy választás és ha nem tetszik az eredménye, majd legközelebb választasz mást: eszel, nem eszel, mást eszel vagy el sem mész vacsizni illetve te hívod meg őket vacsira és azt főzöl, amit akarsz és még mennyi más választásod van 😉?