Vannak dolgok, amik azért értékesek, mert hibásak. Bélyegek vagy pénzérmék, amiket “rosszul” nyomtattak. Nem olyanok, mint a többi és csak kevés van belőlük. Az értéküket mégis a “hibásságuk” adja.
Mi az, amiről te azt mondod, hogy ez a Te “hibád” vagy tökéletlenséged, ami valójában az egyik értéked? Mi lenne, ha lenne valaki, azt látja szépnek Benned, amit te szégyellsz? Megengednéd magadnak, hogy ne legyél tökéletes? Csak egy percre egy nap? 
Az Acces Consciousness™ben van egy fogalom, a sebezhetőség. Ez számomra közel áll ahhoz, amit fent leírtam. Amikor nem akarunk megfelelni, tökéletesek lenni (Ki szerint is? Mikor is találta ki, hogy mi a “standard” vagy “szintidő”?) és ennek megfelelően nem is kell folyton védekeznünk (“Jaj, ne haragudj, olyan feledékeny vagyok!” stb.), akkor vállaljuk önnön sebezhetőségünket, tökéletlenségünket és ezzel egyediségünket is. És ha ezzel valakinek baja van, akkor azon dolgozzon magán ő. 
Jó példa erre a témakörre a Demóna c. film, ahol Demóna (Angelina Jolie) bizony nem rossz vagy jó – Demóna a gonosz boszorkány a Csipkerózsika c. meséből. Ő csak Demóna, ahogyan mi is csak azok vagyunk, akik. Vannak “jó” és “rossz” dolgaink, tetteink, érzéseink és választásaink. És mi van, ha így is szerethetőek vagyunk? Vajon van valami Demónában is, ami szerethető? Miként változna meg a véleményünk Demónáról, ha ismernék a teljes élettörténetét? – nézd meg a filmet.
Mindig lesz, aki talál rajtunk kivetni valót – vagy bennünk. De ha mind tökéletesek lennénk, akkor egyformák lennénk, hiszen csak van egy (egyetlen, egy mind felett) mérce, elvárás a “tökéletesre” és akkor azt jelenti, hogy mind ugyanolyan tökéletes lesz… De a tökéletes lehet egyedi?
És nem a fejlődés, változás “ellen” beszélek. Semmi ellen. Érted, az önmagad szeretetééről és elfogadásáról.
Ahhoz, hogy definiálni tudj dolgokat, minősítened, megítélned kell. Ám ahogy minősíted, ahogy valamihez viszonyítod, már valamilyen szinten korlátozod is. Létre kell hoznod olyan dolgokat, fogalmakat stb., amik értelmet adnak neki, amiknek függvényében lesz értelme pl.: fény csak az árnyék függvényében létezhet. És megérkeztünk a dualitáshoz, a kettőhöz, a kettősséghez, a két(séghez). És ez határozottan nem az egység. Duális. Minősít és csak viszonyítási pontok, koordináta rendszerek, léptékem, mérték(egységek) segítségével definiálható.
Mi lenne, ha nem kéne semmit sem definiálni?
Láttál már mókusokat sokkosan használati utasítást lapozgatni amikor vihar van, hogy mit kell tenni, ha villámlik? 
Mi van, ha minden csak az, ami? Olyan, amilyen. És te döntöd el, hogy választod-e vagy nem foglalkozol vele vagy mit csinálsz stb.
És mi az, amit tudsz anélkül is, hogy definiálnád? Mi van, ha egyszerűen tudod, hogy választod vagy sem? Megengednéd ezt a tudást magadnak? A legtöbb választásunkat indokolni kell, mégpedig olyan érvekkel és szempontokkal, amiket mások is értenek, elfogadnak.
Mert a helyes, helytelen, igazad van vagy tévedsz tele van ítéletekkel és ez teremt elkülönülést – elkülönülést önmagunktól, attól, amit tudunk, attól, amiként létezni szeretnénk. Ha ezt bevettük, hogy ez értékesebb a tudásunknál, létezésünknél és annál, amik vagyunk, az nem teremt többet.” – Dr. Dain Heer: When The World Goes Insane c. hívásból
Pont mostanában láttam egy filmben egy jelenetet, amikor az egyik fél azt mondta a másiknak, hogy “Nem kell bizonygatnod semmit, mert ezzel már igazzá is teszed amit mondtak.”
Amikor éberek vagyunk dolgokra és nincs ítéletünk, nézőpontunk róla, hogy ez jó/helyes vagy rossz/helytelen, akkor csak ott vagy. Ránézel arra, ami épp történik és azt mondod: “hát ez is egy választás”. Nem akarod, hogy igazad legyen vagy hogy mások elismerjék, hogy igazad van.
A legtöbb ember azt akarja, hogy igaza legyen. Ennyi. Nincs beszélgetés, eszmecsere, nem vitatjuk meg a dolgokat. Valakinek igaza kell hogy legyen. Kizárólagos igazság, ami a másikra is érvényes kell legyen. Nem szokták azt mondani, hogy: “Értem, te így gondold és meg így. És ez is rendben van.”
- Mi változhatna meg az életedben, ha nem kellene, hogy igazad legyen?
- És mi lenne más, ha az, hogy elismered mások igazát, annak nem kellene azt jelentenie, hogy neked is ez/az az igaz, ami nekik?
- Lehetne mindenkinek igaza egyszerre? És ez nem új gondolat, mert már az ősidők óta ismert jinjang jel is erről szól.
A kínai taoista filozófia a Hagyományok Kínai Orvoslás egyik alapja, mely ősidők óta ismert alapelven nyugszik, a jin és jang egymáshoz viszonyított kölcsönhatásán. A taoista filozófia számmisztika segítségével írja le a világ keletkezését. A tao a 0 pont, a törvény mely létrehozza az 1‐et, a lelket. A létnek 2 oldala van: jin és jang, így hozza létre az egy(ség) a kettőt, mely az örökös változás alapja.
A jin és jang erői folyamatosan és kölcsönösen létrehozzák, korlátozzák és alakítják egymást. Egymással ellentétes, egymást meghatározó, kiegészítő, egymás nélkül élni nem tudó erők, melyek külön nem léteznek. A jin és jang kifejezések írásban először a Ji Csing-ben (más használatban Ji King – Változások Könyve) jelentek meg, körülbelül az időszámításunk előtti 1250. évben. A jin jel egyik megközelítő jelentése „a hegy árnyékos oldala”, míg a jang jel hasonló jelentése „a hegy napos oldala”. Attól függ, mi melyik oldalon áll és mit lát:
- annak is igaza van, aki a napos oldalon áll és naposnak látja a hegyet.
- annak is igaza van, aki az árnyékos oldalon állva árnyékosnak látja a hegyet.
Mi lenne, ha az életünkben is lehetséges lenne ez a fokú megengedés? Érdekes látni, hogy a legtöbb ember fekete vagy fehér válaszokat vár és az életet is így szemléli. Mérnökként soha nem értettem, hogy ha feltesznek egy kérdést, akkor miért zavarodott mindenki, ha úgy válaszolok, hogy “attól függ”. Mert bizony a legtöbb dolog a körülményektől, a (beszéd)környezettől vagy pl. a matekban a peremfeltételektől függ. Emlékeztek még az érettségin: ha a megoldás -2 és a valós számok körében keresem a választ, akkor nincs megoldása az egyenletnek….
Amikor többé nem akarjuk, hogy igazunk legyen, amikor felismerjük, hogy szinte minden csak nézőpont kérdése, akkor megérkezhet a béke érzése az életünkbe. Nem kell harcolni többet az igazunkért. Megengedjük, hogy minden egymás mellett létezzen. És azt választhatjuk, ami nekünk működik – és más mehet a maga igazsága szerint. És ez nem jelenti azt, hogy nekünk is igaznak kell lennie és aszerint kellene cselekednünk. Választhatunk mást – pl. azt, ami nekünk működik.
És hogy egy kicsit vidám legyen a mai nap is, az idevágó vicc:
A suszter összeveszik az inasával és fejbe akarja vágni a kaptafával. Az inas pont lehajol, de belép az ajtón a suszter felesége és puff, eltalálja. Erre megszólal a suszter:
– Így se rossz.