Egy kivételes barát, Briliáns barátnőm és Bihari Viktória – filmajánló (is)


Tudja a halál olyasmi, amiről sokunknak kellemetlen beszélni. De meghalni, az emberi. És ami emberi, arról lehet beszélni. Amiről lehet beszélni, azt lehet kezelni. Amiről beszélhetünk, az kezelhető.” – Fred Rogers (részlet az Egy kivételes barát c. filmből).

Annyira tetszett ez a pár mondat, a helyzet és ahogyan elhangzott, hogy eldöntöttem, ezt egyszer valamilyen formában szeretném “közhírré tenni”. Aztán ahogy szokott lenni, egy energia (egy érelem, egy minta stb.) már egy ideje a levegőben van, sok azonos témájú videó, film, események, érzések stb. talál meg és akkor berobban az egész egy vendég hatására. Ma is ez történt.

Összeállt az ‘ív”. Mi van, ha ahogyan felnövünk, szocializálódunk vagy élünk, olyan hatások érnek minket, amik nem éppen kellemesek. Mi van, ha nem is vesszük észre, mi történi, mert mondjuk vagy pont a szülő az, aki a “negatív” mintát mutatja és azt hisszük, ez a természetes vagy éppen azért nem vesszük észre később időben, mi történik, mert soha nem találkoztunk ezzel a viselkedéssel és nem tudtuk, hogy nem igazán “oké”, ami történik.

Talán az első szál ebben a gondolatmenetben a Briliáns barátnőm c. sorozat volt számomra. Elemi erővel hat minden epizód az emberre. Olyasmit mutat, ami bizony nem volt régen, hiszen a főszereplő 1940-es években született (mint sokunk szülei) és 1951-ben találkozik barátnőjével az általános iskolában. Nem volt ez olyan régen, mégis mennyire más volt akkor minden! Hihetetlen gazdag karakterrajzokat láthatunk a filmben. Mennyire másként vélekedtek akkor még a tanulásról az emberek! No, óráig mesélhetnék mg, de most Elena (a főszereplő) anyukáját emelném most ki kicsit. Amikor kiderül, hogy Elena okos és szorgalmas, és a tanító néni eljön, hogy rábeszélje (!) a szülőket, hogy a kislány tanuljon tovább az elemi alsótagozatánál, az édesanya kiborul. Egyáltalán nem kedves a kislánnyal, sőt… az ő pénzükön mit tanul, dolgoznia kéne menni, minek ez az egész. Az édesapa áll lánya mellé, így tanulhat tovább felsőtagozatban Elena. Aztán telik az idő és mire Elena már fiatala lány lesz, a felnőtté válás küszöbén, látjuk ismét, hogyan beszél most vele Édesanyja. Minden érthetővé válik: a keserűség, félelmek, saját sorsa feletti fájdalma, a női szolidalitás stb. mind megjelennek szépen, lassan kettejük közös jeleneteiben a sorozat epizódjaiban. Bár ez egy nagyon is mellékszál, ám nekem annál érdekesebb volt – és még száz másik melléktörténet is van, melyek megérnek egy misét! Nők, nőiség, szerepek, sorsok… könnyebb megértenünk, ami bennünk munkál, ha megértjük, szüleink, nagyszüleink “miből”, milyen rendszerből, hitrendszerekből, szokásokból jöttek. És talán ezek a felismerések meghozhatják azt, amit sok ember még nem talált meg: a megbocsátást, elfogadást vagy megnyugvást.

Szóval Briliáns barátnőm sorozatot nézve felötlött bennem, hogy mennyire ismerjük fel, ha bántalmaznak minket (szóban, mert azt, hogy kidobnak az ablakon, azt azért más is felismeri…)? És akkor jött velem szembe teljesen véletlenül Bihari Viktória videója arról, amiről én már írtam itt a blogon is és tíz éve elolvastam a témában vágó pár könyvet: milyen is egy nárcisztikus személyiség (vannak persze fokozatok), milyen az, amikor szóban bántalmaznak és mit tehetsz, ha tapasztalod. Először azt láttam, amikor nárcisztikus anyu vigasztal… no comment, meg kell hallgatni a fiktív 10 perces beszélgetést. Aki nem fedezi fel, hogy hol hangzik el bántó, annak ajánlom Viki többi videóját is, mert full bántalmazás minden mondat szinte! Aztán Viki videói felszippantottak és elkezdtem nézni őket. Imádtam, amikor elmondta a maga könnyed stílusában, milyen is a nárcisztikus személlyel egy kapcsolat! Hány ilyen barátságot látok, párkapcsolatot, ahol mintha aludna a másik és észre sem veszi vagy hagyja, hogy ezt tegyék vele! Nem mondom, hogy nem értem, miért nem lépnek ki, mert értem. Inkább jó lenne segíteni megerősödni ezeknek az embereknek, akik egy nárcisztukus személyiséggel vannak kapcsolatban… Minden módszer, amit tanultam, tanulok, ebben segít: önmagunk megerősítésében. Mert a megfelelési kényszer, a maximalizmus vagy azok a gondolatok, amikkel bántjuk magunkat nap mint nap, mind minket erőtlenítenek el. Ezeket felismerni, tenni ellenük a mi saját felelősségünk! Szuper, ha van szakember is mellettünk és keressünk is segítőt ezen az úton! De azt tudnunk kell, hogy ő nem fog minket megmenteni. Nem szerel meg, mint Józsi a Skodát. Ha mi nem tesszük bele a magunk munkáját is

És ha beletesszük magunkat, akkor bizony az önmunka is. Őszinteség – is – önmagunkkal. Ha nem ismerem el, amit valójában érzek, akkor azt hogy akarom megváltoztatni? Egyszer régen hallottam valahol, hogy ha kimondod, megnevezed a félelmet, nevet adsz neki, akkor megszűnik – mert már nem ismeretlen. És az ismeretlentől félünk igazán – lásd ufók, akiket előszeretettel lőnek le először, aztán jöhetnek a kérdések 😊. És pont megnéztem az  Egy kivételes barát c. filmet, ami egy olyan emberről szól (Fred Rogers), aki 1968-tól 2001-ig olyan gyermekműsorokat készített, mely az érzelmekről szóltak – igaz történet alapján. Huh… hát volt valaki, aki az érzelmekről készített műsort?! Gyerekeknek? És a hatvanas évek végétől?! Yes! Pont az érzelmek kommunikációjának fontosságáról illetve arról írtam egy bejegyzést, hogyan taníthatjuk meg a gyerekeknek, hogy ki tudják felejzni az érzelmeiket játékok és könyvek segítségével – két hete. Tom Hanks alakítása Fred Rogersként is megkapó, de a Perry Mason sorozatból ismert Matthew Rhys alakítása is sokat ad hozzá a film hangulatához.

És így állt össze a kép bennem: milyen fontos is az érzelmekről beszélni, kibeszélni magunkat, felismerni, ha szavakkal bántanak, megerősíteni magunkat és képesnek lenni kiállni magunkért és azért, ami nekünk fontos. Ahogy Lloyd Vogel (Matthew Rhys) mondja a filmben: “Bevallom, meg kell tanulnom uralkodnom az érzelmeim felett. Amikor félek – mint ott a kórházban és előtte is és már régóta -, nagyon dühös leszek. És tudom, hogy van olyan, hogy amit nem tudunk kezelni, azt elkergetjük… de én ezt nem akarom!” – Lloyd Vogel (részlet az Egy kivételes barát c. filmből).

Minden, amit olvastam, néztem, tanultam azt a célt szolgálta, hogy elérjem azt, hogy

  • tudjam, mit szeretnék (amit ÉN szeretnék és nem mások szerint nekem jó),
  • merjek nemet mondani vagy épp kiállni magamért és azért, amit szeretnék,
  • hogy bízzak önmagamban és a tetteimben (még ha mások nem is bíznak bennem),
  • hogy törekedjek a boldogságomra,
  • elhiggyem, hogy megérdemlem a boldogságot (bármi is legyen az számomra) és
  • megengedjem a könnyedséget és örömöt
  • és ezért se engedélyt se bocsánatot ne kelljen kérnem.

Kívánom mindenkinek, hogy élje ezeket meg, merjen felelősséget vállalni azért, aki ő és tegye, amit tennie kell örömmel és türelemmel – mert mindenkinek megvan a maga tempója, ami oly egyedi, hogy senki máséval össze nem hasonlítható! Ne maradjuk az áldozat szerepben, mert az nem biztos, hogy oda vezet, ahova menni akarunk. A fenti két film terápiás jelleggel is nézhető, hogy elengedjük mindazt, ami “traumatizált” minket – és másokat is. Vagy felismerhessük, hogy szakemberhez kéne fordulni segítségért, hogy megszabadulhassunk belső “démonainktól”, de legalább önismereti módszereket keresnünk – MAGUNKÉRT.

 

Írásomban saját tapasztalataimat és élményeimet foglalom össze, mely önsegítő módszerek hosszan tartó használatán alapul.

A web- és Facebook oldalamon található információk általános oktatási és szórakoztatási célt szolgálnak, nem helyettesítik az orvosi, szakorvosi vagy bármely egyéb szakértői tanácsadást. Ezen információkat valamint a konzultációkon ill. videókban elhangzottakat mindenki saját felelősségére és döntése alapján használhatja vagy alkalmazhatja saját életében. Egyik általam használt és ismertetett eszköz/módszer, rendszer ill. konzultációs sem irányul egészségügyi tevékenység folytatására, pszichoterápiás eljárásra, sem annak kiegészítésére, támogatására, bármely az egészségügyről szóló 1997. évi CLVI. törvényhatálya alá tartozó konvencionális van nem-konvencionális gyógyító eljárás folytatására. Nem tételezek fel és nem garantálok semmilyen fizikai, mentális, emocionális, spirituális és pénzügyi eredményt.