Access Consciousness CPCK – Conscious Parents Conscious Kids – Tudatos Szülő Tudatos Gyerekek

Ne „jó” vagy „helyes” legyél, hanem élvezd! Ez egy olyan mondat volt, ami nagyon megfogott, amikor az Access Consciousness CPCK (Conscious Parents Conscious Kids – Tudatos Szülő Tudatos Gyerekek) hívássorozatához csatlakoztam. Ez „nem normális”, hogy élvezzük a szülőséget, mert állandóan a nehézségekről, a szerepek közötti egyensúlyozásról és a felelősségről van szó. Mindenhonnan az csöpög, hogy ez nehéz. És ezt is éljük – személy szerint én is. 14-ig számoltam a gyerekneveléssel kapcsolatos könyveimet… 14 éve vagyok szülő. Mást szeretnék!

Igen, én is élvezni akarom! Tudni akarom, hogyan élvezhetem! És unom, hogy mindenki arról papol, milyen nehéz lesz majd! Mert most könnyű! „Úúúúúncsiiiii!” – ahogy Villanelle mondja a Megszállottak viadalában. Mást szeretnék! Igen! És feltam a hívássorozatot és megvettem az angol nyelvű könyvet is és részt vettem később Dr. Glenna Rice magyarországi egynapos kurzusán is és fenomenális volt!

De miről is szól a CPCK? A „gyermek nevelés” vagyis inkább a gyerekekkel való élet más módjáról. Hogyan másként állhatnánk a szülőséghez, mint eddig?

A Tudatos Szülő Tudatos Gyerekek c. könyv rövid történetei számos nézőpontot és inspirációt ajánl a tudatos szülőségről. Jól illusztrálják a módját annak, ahogy a szülők beépítik a tiszteletet, bizalmat, megengedést, sebezhetőséget és hálát az életükbe, hogy egységet hozzanak létre a gyermekükkel.

Ez nem egy teóriákat, hipotéziseket vagy logikus érveléseket tartalmazó könyv. Ahelyett, hogy előadást tartanánk vagy arra tanítanánk, milyen fontos, hogy tudatos szülővé válj, inkább azt választottuk, hogy elmondunk pár inspiráló történetünket. Ezek a történetek kivételes képet festenek arról, mi lehetséges a szülők és gyermekeik számára.” – Conscious Parents Conscious Kids c. könyv, Access Consciousness Publishing LLC, USA, 2013

„Azt gondolom, hogy a gyermekeivel való törődés az, ha olyannak látjuk őket, amilyenek, tudomásul esszük, hogy azok, akik, hogy hálásak vagyunk azért, akik ők, és nem ítéljük el őket azért, mert nem azok, akiknek szeretnének, hogy legyenek.” – – Gary M. Douglas, Conscious Parents Conscious Kids c. könyv, Access Consciousness Publishing LLC, USA, 2013

 

  1. Könnyedség

Miii? Az nem lehet, mert ebben a világban nem lehet felhőtlennek lenni, vihogni, könnyelműsködni felnőttként, pláne szülőként, ezek komoly dolgok! És ne mosolyogj! Hallod?! 😊

Az életet nem lehet könnyedén és félvállról venni, mert… mert mindennek komoly következménye van. De tényleg? Mi van, ha ma nem vetem be az ágyat reggel… mi van, ha a gyerektől elfogadom, hogy nem akar ebédelni? De éhen hal?! Tényleg? Nem. Baj, ha egy óra múlva eszik? Miért is? Vagy mégsem? Megoldható?… Nem lenne könnyebb néha elengedni bizonyos „szabályokat”?

  • Mert kik is mondták, hogy ennek így kell lennie??
  • Mikor is alkották ezt a szabály? Ez ma még érvényes, releváns, alkalmazható?
  • Az adott körülmények között még érvényes ez a szabály?
  • Most, itt, nekünk működik ez a szabály? – ez látható, ha nem 😊

Hajlandóak vagyunk lazábbnak lenni? Hajlandóak vagyunk mást választani, mint amit szoktunk? És mi mást hozhat ez a másik út?

  • A korábbi tapasztalatokban leszűrt következtetéseink még érvényesek? Vagy eltelt sok év és már nem biztos, hogy az anyósom olyan görény?
  • Amit mások mondanak erről, az tényleg igaz? Vagy van más út is, mint sírni hagyni a gyereket? És hajandó vagyok olyan megoldást választani, amiről a legtöbben azt mondják, hogy „ezt nem szabad”?
  • Mit veszíthetek, ha ma megpróbálok valami mást?

Mi van, ha kicsit lelazulunk és nem feszülünk bele a teljesítésbe. Mért TÉNYLEG az az elvárás, amiről azt gondolom, hogy mások elvárják tőlem? És nekem TÉNYLEG meg kell felelnem azoknak az embereknek, akikről azt gondolom, hogy meg kell feleljek nekik? És mi lesz, ha nem úgy teszek, ahogy gondolom, hogy szeretnék, hogy tegyek? Lehetne ez könnyedebb? Érezhetném, hogy nem akkora a nyomás rajtam, mert elengedem, hogy minden cselekedetemben eszembe jut: mit gondolnak a kollégák, a szomszédok, a barátok, a gyerekek, a párom? Vagy megélhetném azt, hogy „vagyok, aki vagyok és teszem, amit teszek” mert nekem ez működik (és ezzel nem bántok senkit) függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak erről? Nem lenne könnyebb?

“Teremtsd az életed kalandként kötelezettség helyett.” – Gary M. Douglas, Conscious Parents Conscious Kids c. könyv, Access Consciousness Publishing LLC, USA, 2013

 

  1. Ha nem megy, nem válik be: VÁLTOK, mert én választok az életemben

Életünk folyamatos döntések sorozata. Minden pillanatban választjuk, hogy az adott tevékenységet csináljuk-e tovább vagy felállunk és iszunk vagy elindulunk dolgozni, vagy szedünk még egy kis levest stb. Jó hír: folyamatosan ott a lehetőség, mást választani!

Ha próbálunk egy módon megoldani egy problémát, minden nap ugyanaz a végeredmény, gondolkodjuk el azon: milyen más megoldásunk lehet? Hogyan másként oldhatnám ezt meg? nem ment a szép szó? Majd megy a példamutatás. Az sem ment? Akkor a határozottság? A játékosság? Újszerű módszerek: zsiráf nyelv, dramatizálás stb.? De ne adjuk fel, ne folytassuk, ha látjuk, hogy nincs eredmény. Válasszunk mást! 10 másodpercenként akár… Ja, hogy ez nem következetesség? Hát az időjárás sem következetes mindig, mégis forog a Föld…

„Mi kellene ahhoz, hogy a lehetőségeket érzékeld, ne a limitációkat?” – Gary M. Douglas, Conscious Parents Conscious Kids c. könyv, Access Consciousness Publishing LLC, USA, 2013

 

  1. Megkérdem: mi más lehetséges? Mi kell ahhoz, hogy…?

Nem nekünk kell megoldanunk mindent a világon. Van, ami egyszerűen nem a mi kompetenciánk – nem ránk tartozik a szomszéd házassága sem 😊.

Ha adódik egy helyzet, tegyük fel a kérdést: Kinek a dolga? Ha az enyém, akkor egy konfliktus helyzetben pl.: megkérdezhetném a másik felet (akkor is, ha az a gyerek), hogy:

  • ő mit gondol, hogyan lehetne ez másként?
  • Hogyan lehetne ezt megoldani?
  • Hogyan lehetne, hogy ma ez a szokásos „műsor” más legyen? Választja-e (a másik), hogy ma örömteli napotok lesz és ez szerinte hogyan lehetséges?

Példa: A gyerkőcnek oda kellett adnia a szakköri jelentkezési lapot a tanárnak majd szólni kellett volna a tesi tanárnak, hogy edzésre szeretne járni. Megbeszéltük: pontosan, mi a teendő (ő választotta ezeket az elfoglaltságokat! – nem szülői „gyengéd” erőszak volt). Másnap reggel pontosan elismételtük iskolába menet kétszer, mit kell tenni: X néninek odaadni a jelentkezési lapot és Y bácsinak tornaórán szólni, hogy szeretnél edzésre menni. Egy post it-ot is betettem a tolltartóba a köv. felirattal:

  • odaadni X néninek a lapot (ige aláhúzva, gyöngybetűkkel)
  • Y bácsinak szólni az edzésről (dettó…)

És mit gondoltok, mikor hazafelé kérdeztem, sikerült-e, tudta miről beszélek?! Csak nézett rám a nagy szemeivel a gyerek. Ááááá!! 3 perces felháborodott monológom után rájöttem: VALÓJÁBAN ez TÉNYLEG akkor baj? Nem. Legfejeb nem megy szakkörre és edzésre – nekem csak könnyebb lenne… És tényleg nem lehet holnap is leadni? De miért ne, próbáljuk meg…. Mindent végig gondolva megnyugodtam és a kocsi hátsó ülésére pillantva megkérdeztem nyugodtan a gyereket: Szerinted hogyan lehetne, hogy ne felejtsd el, amit megbeszélünk? … (csend)… „Lehet, hogy segítene, ha elolvasnám a papírt, amit beteszel a tolltartómba.” – szólt a válasz 😊

Ez az ő megoldása volt. Nem én kényszerítem rá, tehát inkább megcsinálja, mert nem erőltetem. Kompetensnek érzi magát, mert megkérdeztem a megoldásról. Nem nekem kell a kétszázadik ötlettel előállni, hogy megjegyezzen dolgokat – ő sokkal jobban tudja, neki mi egyszerű, mi könnyű és mi működik.
Nem „jól” vagy „helyesen” akarj szülő lenne. Élvezd!

Sokszor jobb megkérdezni a gyereket arról, hogy a dolgait hova és hogyan tegyük, ha már fél éve nem tudja pl.: este hova tegye az otthoni nadrágját. Engedjük el, hogy csak a szék támlája lehet a jó vagy megfelelő hely. Találja ő ki és akkor oda is fogja tenni – ahogy nálunk történt.

Ha valami Neked nem működik (a fogócska a nappali közepén), akkor tegyél fel kérdést a gyerekeidnek:

  • Mi más lehetséges ezen kívül?
  • Mi mást vagy hol máshol játszhatnátok ezt?
  • Hogyan lehetne, hogy ez a helyzet nekem is működjön?
  • Mi kellene ahhoz, hogy ez megváltozzon?
  • Valóban oda vezet ez, amit csináltok, ahová menni szeretnétek?
  • Hogyan tudnám ezt megváltoztatni?
  • Mit mondanak a gyerekeim a szavaikon túl ezzel?
  • Mit tehetek, hogy megkerüljem ezt?
  • Milyen kérdést tehetnék fel, amely meg tudná változtatni ezt?

„Adj a viselkedésüknek nevet, mert a viselkedésük nem ők maguk. Akkor választhatnak, hogyan viselkedjenek. Hajlandónak kell lenned tudatni a gyerekeiddel, hogy vannak szabályok anélkül, hogy azt mondanád, hogy rosszak. Ha azt mondod a gyerekeknek, hogy rosszak, végül arra következtetésre fognak jutni, hogy ők rosszak. Azzá válnak, amit mondasz róluk.” – Gary M. Douglas, Conscious Parents Conscious Kids c. könyv, Access Consciousness Publishing LLC, USA, 2013

 

  1. Választok – választod – választja

Tudtad, hogy szinte mindent, ami veled történik te választod? Te döntöd el, hogy minden nap ugyanarra a munkahelyre mész dolgozni. Te döntöd el, hogy ugyanaz a férj vár otthon minden este. Te döntöd el, hogy ugyanúgy tekintesz a körülötted élőkre (a postás egy neveletlen fráter, a főnök részrehajló, a kolléga lógós vagy az anyós/após folyton szekál stb.). Mi lenne, ha minden ilyen előfeltételezésedet elengednéd? Mi enne, ha megnéznéd: ma mi más lehetséges?
Mi lenne, ha megnéznénk, hogyan másként állhatunk ma a többiekhez és ez az új nézőpont (hogy nincs nézőpont, kíváncsian várom, mi lesz ma) mit hoz? Mi változik?

Talán már az arckifejezésünk is más lesz. Mi nem vesszük észre, de a másik igen és megváltozhat a viselkedése is. Nincs veszíteni valód, próbáld ki! Lépj ki a megszokott játszmából! Egyedül a másik sem tud játszani… és akkor hátha egy új, örömtelibb játék alakul!

A gyerkőcök esetében is van értelme megkérdezni, mit választ: rosszalkodik és akkor hamar pl.: a sarokba áll az oviban vagy inkább ma játszani szeretne? Próbáljuk ki (lehet, hogy több nap kell, hogy megértse a gyerek a választása eredményét)! Nem fogyatékos a gyerek, csak gyerek. De az egyszerűen közvetített dolgokat könnyem megérti. Adjunk rá esélyt! Próba cseresznye! 😊

“A definíciód arról, hogy ki vagy, határozza meg a valóságod korlátozásait.” – – Dr. Glenna Rice, Conscious Parents Conscious Kids c. könyv, Access Consciousness Publishing LLC, USA, 2013

„Nem lenne nagyszerű, ha olyan teret hozhatnál létre a gyermekeidnek, amely lehetővé teszi, hogy felszabadítsák a bennük rejlő potencialitást és áttörjenek a limitációkon, melyek visszatartják őket?” Conscious Parents Conscious Kids c. könyv, Access Consciousness Publishing LLC, USA, 2013

 

  1. Elköteleződés az öröm felé – fókusz a jón

Túl komolyan vesszük az életet. Jelentőségtelivé, fontossá teszünk dolgokat, amiknek nem sok jelentőségük lesz – nem lesz ráírva a fejfánkra, hogy elkötelezett „öko mami” volt… tartsuk magunkat ahhoz, ami nekünk igaz (nem mindenki másnak, akik ugyebár mindent jobban tudnak nálunk a saját életünkről is 😊 ), de ne minden áron. Az csak feszkót eredményez. Vasaljunk, de ha ez elmarad, elengedjük el, mert a színházi előadást nem fogjuk élvezni, ha azon gondolkodunk, hogy mikor fogunk vasalni és hogy néz ki ez a ruha így… Mi táplál hosszabb távon: a színielőadás élménye vagy a vasalás elvégzése, ami ugyebár megvár és folyamatosan újratermelődik,, mint a terülj-terülj asztalkám 😊 )?

A te életed a tied. Te élvezed a döntéseid gyümölcsét és te is szenvedsz a rossz választásaidtól. Senki más ilyen mértékben, hidd el. Te ezt napi 24 órában teszed. Kinek a jóléte fontos? Ha a többiek tanácsa és vélt elvárásai/normái szerint élsz, akkor kinek az életét éled? Mikor váltál a saját életed mellékszereplőjévé?

Fókuszálj a jóra és egyre jobban és többet látsz belőle. Ha piros autókat keresel, akkor azokat is fogsz találni. Ha büdös bogarakra vadászol a lakásban, elő fog kerülni pár… a redőnytok mögül biztosan 😊 Te döntöd el: a sikerre vagy a kudarcokra fókuszálok. Választhatsz!

„Mi lenne, ha minden nap ünnepelnéd az életedet?” – Gary M. Douglas, Conscious Parents Conscious Kids c. könyv, Access Consciousness Publishing LLC, USA, 2013

 

  1. Vélemény: érdekes nézőpont

Ne máshoz viszonyítsd magad. Nincs értelme: a körte nem alma, az alma nem körte. Hidd el, könnyedén találsz mindig valakit, aki szerint te mégsem vagy olyan ügyes, okos, szép stb. mint hiszed, bármennyire is igyekszel! Akkor van ennek az örökös megfelelés iránti törekvésnek értelme?

Megítélnek? Igen. Fáj? Na, ezt viszont eldöntheted! TE döntöd el, hogy beengeded a bántás, megengeded neki, hogy ez fájjon vagy elengeded magad mellett. Naponta rengeteg dolgot mondanak nekünk. Azoknak a közléseknek mi adunk pozitív nagy negatív jelzők. És ez sokszor eltérő előjelű lesz a közlő szándékától, mert érzékelésünk (mindannyiunknak) szubjektív! Hányszor volt, hogy mondtál valamit és a másik megsértődött?

Megengeded másoknak, hogy manipuláljanak? Nem manipuláció, az egyensúlyból való kibillentés az, ha olyan dolgot mondanak nekem/rólam, ami megérint? És én ezt meddig engedem meg? Mi a fontosabb: a „jóllétem” (hogy jól érezzem magam) vagy a másik „helyessége” és a neki való megfelelés? Lépjünk ki a drámából, az érzelmek hálójából és gondoljunk arra, hogy minden csak egy érdekes vélemény. Maga a vélemény is lehet szerintem igaz vagy hamis és más szerint meg pont fordítva. Akkor van jelentősége?? És hagyom, hogy rosszul érintsen?? Megéri? Vagy meghallgatom, és eldöntöm, hogy egyet értek vele, nem vagy egyszerűen csak egy érdekes véleménynek gondolom.

„A legnagyszerűbb erő a képesség a változásra, átalakulásra és a választásra.” – Dr. Dain Heer, Conscious Parents Conscious Kids c. könyv, Access Consciousness Publishing LLC, USA, 2013

 

  1. Szabály: max. 5 db – a többi és az elvárások ellenállást szülhetnek

A gyerekek egy csomó dolgot nem értenek, mert nincs annyi tapasztalatuk, nincs időérzékük, ok-okozati összefüggések is csak korlátok között érvényesen számukra. Mi lenne, ha egy közös szabályrendszert alakítana ki a család/csoport/kollektíva? Miért? Mert ha a szabály kívülről jön, akkor az ellenállást szül. Ha én alakíthatom ki az engem korlátozó és védő szabályokat, akkor azokat nem kell elfogadnom, mert én alkottam. Nincs erőszak.

“Úgy kell a gyerekekre tekintened, mint egyéniségekre. Nincs két egyforma. Hogy is alkalmazhatnád ugyanazokat a szabályokat és nevelési módot mindegyikre? Egyéniségként kell kezelned őket. Látnod kell mire képesek és mire nem. Olyan kevés szabályt kell alkotnod, mennyire csak lehet, és akkor nem kell annyit megszegniük.” – Gary M. Douglas, Conscious Parents Conscious Kids c. könyv, Access Consciousness Publishing LLC, USA, 2013

 

  1. VALÓJÁBAN mi történik? Drámából ki, megoldás felé.

Tényleg dráma? Tényleg áldozat? Mi más lehetséges?

Az emberi viselkedés mögött gyakran mögöttes szándékok / a tudatalatti / driverek húzódnak meg. Néha fel sem fedezzük, milyen érzelmek, gondolatok, élmények irányítják tetteinket. Jó példa erre, amikor pl.: szülők leszünk és olyan hülyeségek esnek ki a szánkon, amiket a szüleink is mondtak, és amikről azt gondoltuk, hogy mi SOHA sem fogunk ilyet mondani, mint a szüleink. Bekapcsolnak azok a mélyben futó háttérprogramok, amikről eddig nem is tudtunk. Érdemes ezeken dolgoznunk vagy minimum ébernek lenni rájuk.

Vannak olyan, a kollektív tudatban, a nemzetben, a munkahelyi kollektívában vagy családban lévő hitrendszerek, amik szintén meghatározzák döntéseinket. Pl.: a nők gyengébben, a magyar a jég hátán is megél, a gyerekeknek aludniuk kell ebéd után, a mi családunkban soha senki nem tudta megfogni a pénzt stb. De valójában, az adott helyzetben mi működik? Legyünk éberek arra, hogy itt és most van és az általánosítás nem mindenkire igaz (a Gauss-görbének van két vége).

Ha az egyik gyerek nem alszik délután tényleg fektetnem kell percekig? Én az oviban sosem aludtam s mindig félre tették az ágyam, hogy ne zavarjam a többieket. Soha senki meg sem kérdezte, milyen érzés volt ez: kiközösítve lenni. Én nem tudtam egyszerűen aludni, elég volt az a kevesebb, amit este aludtam. Ennyi. De erről nem tehetek. Engem egyszer még a teraszra is kitettek az oviban, a lakótelep közepére. Szörnyű volt! Pedig több, mint 30 év telt el azóta – dolgoztam is ezzel az emlékkel 😊

Nézzük meg, az adott helyzetben milyen más megoldás van még, ami esetleg mindenkinek nagyobb hozzájárulás. Nem eszik ebédnél? Üljön külön és rajzoljon. Miért is ülne nyugton, amíg mások esznek, de ő nem éhes… Vagy kérdezzük meg, mit szeretne? Vagy nézzünk úgy a helyzetre, mi mit csinálnánk az ő helyben? Mi más lehetséges? Csak a fantázia szab határt!

“Hajlandó lennél feladni a fix nézőpontjaidat, hogy minek és milyennek kéne lennie?” – Gary M. Douglas, Conscious Parents Conscious Kids c. könyv, Access Consciousness Publishing LLC, USA, 2013

„Kérlek ismerd fel, hogy a gyermeked az, aki lenni akar, és ha ezt meg tudod élni anélkül, hogy helyesnek, helytelennek, jónak vagy rossznak ítélnéd, akkor megengeded neki, hogy mindazzá váljon, ami számára lehetséges.” – Gary M. Douglas, Conscious Parents Conscious Kids c. könyv, Access Consciousness Publishing LLC, USA, 2013

 

„Soha nem érdemes azt kérdezni, hogy mire van szüksége a gyerekeidnek, hogy ki legyél, mert a gyerekek mindig olyasvalakit szeretnének, aki megtesz mindent, amit akarnak anélkül, hogy egy morzsányi éberséget fel kellene mutatniuk. Ne azt kérdezd, hogy mi lehetsz a gyerekeidnek. Kérdezd azt, hogy: mi az, amivel mindent könnyedén lehet kezelni?” – Gary M. Douglas, Salon des Femmes c könyv, Access Consciousness Publishing LLC, USA, 2014

 

Írásomban saját tapasztalataimat és élményeimet foglalom össze, mely az önfejlesztő módszerek hosszan tartó használatán alapul.

A web- és Facebook oldalamon található információk általános oktatási és szórakoztatási célt szolgálnak, nem helyettesítik az orvosi, szakorvosi vagy bármely egyéb szakértői tanácsadást. Ezen információkat valamint a konzultációkon ill. videókban elhangzottakat mindenki saját felelősségére és döntése alapján használhatja vagy alkalmazhatja saját életében. Egyik általam használt és ismertetett eszköz/módszer, rendszer ill. konzultációs sem irányul egészségügyi tevékenység folytatására, pszichoterápiás eljárásra, sem annak kiegészítésére, támogatására, bármely az egészségügyről szóló 1997. évi CLVI. törvényhatálya alá tartozó konvencionális van nem-konvencionális gyógyító eljárás folytatására. Nem tételezek fel és nem garantálok semmilyen fizikai, mentális, emocionális, spirituális és pénzügyi eredményt.